1972. május 6. (Egy elképesztő Erő nyomása NEHEZEDIK a világra...)

Az Anya

Agendája

(Anya ül és "néz")

Mit látsz?

(csend)

Azt hiszem, már elmondtam neked, hogy van egy bizonyos aranyló Erő, ami lefelé nyom (kézmozdulat); nincs anyagi tartalma, és mégis szörnyen nehéznek érezzük....

Igen, igen.

...lefelé nyomja az Anyagot, hogy arra késztesse, hogy BEFELÉ forduljon az Isteni felé – nem kívülre szárnyalva (felfelé mutat) hanem befelé fordulva az Istenihez. S a nyilvánvaló eredmény az elkerülhetetlen katasztrófák sora. De az elkerülhetetlen katasztrófa érzékelése mellett egyes helyzetekre vagy eseményekre olyan megoldások adódnak, melyek egyszerűen csodásnak tűnnek.

Mintha mindkét véglet még végletesebbé válna: a jó jobbá, a rossz pedig rosszabbá. Csak úgy. És egy elképesztő Erő nyomása NEHEZEDIK a világra. Ez a benyomásom.

Igen, ez nagyon érezhető.

Igen, ez ennyire kézzelfogható, mint ez (Anya mozgatja az ujjait, és érzi a levegőt közöttük). És az élet szokásos körülményei között is, sok dolog, ami egyébként indifferens, hirtelen égetővé válik – égető helyzetek, égető különbségek, égetően rossz szándékok – és ugyanakkor, egyszeri csodák. Egyszeriek. A halál szélén álló emberek megmenekülnek, megoldhatatlannak látszó helyzetek hirtelen megoldódnak. És ugyanez igaz a személyekre is.

Azok, akik tudják, hogyan forduljanak... (hogy is mondjam?) szóval azok, akik ŐSZINTÉN keresik az Istenit, akik úgy érzik, hogy ez az egyetlen megváltás, az egyetlen kiút, és akik őszintén felajánlkoznak, s ekkor...(kirobbanó mozdulatot tesz) néhány percen belül egy csoda történik – a leges legkisebb dolognál is: nincs nagy vagy kicsi, fontos vagy lényegtelen, ez mind ugyanaz.

Az egész értékrend megváltozik.

Mintha az egész világnézet megváltozna.

(csend)

Ez képet ad arról a változásról, amelyet a szupramentális Leereszkedés hozott el a világban. A dolgok, amelyek jelentéktelenek voltak, meglehetősen határozottá válnak: egy apró hiba kategorikussá válik következménye miatt, míg egy kis őszinteség, egy kis igazi lelkesedés csodás eredményeket hozhat. Az értékek intenzívebbé válnak az emberekben. Még materiálisan is, a legkisebb hiba is hatalmas következményekkel jár, míg a legkisebb őszinte lelkesedés is rendkívüli eredményekhez vezet.

Az értékek intenzívebbé válnak, jobban kiemelődnek.

Anya, te hibáról, tévedésről beszélsz – nem tudom, ez talán téveszme, de egyre erősebb bennem az az elképzelés, hogy a tévedések, hibák valótlanok. A dolog nem így működik. Ezek csupán eszközök valamire. Igen, a törekvéseink hatókörének kiterjesztésére.

Igen, ez tökéletesen igaz.

Ezek fájdalmat okoznak – a tévedések, hibák alapvetően fájdalmak, amelyek a törekvés felkeltésének eszközei a lényünk mélyebb bugyraiban.

Igen, ez nagyon igaz. Az általános felfogás az, hogy minden.... arra rendeltetett, hogy a világ tudatos felemelkedéséhez vezessen. A tudatosság fejlődik az Isteniség irányába. És tökéletesen igaz az, hogy: amiket mi hibákként észlelünk, egy teljesen hétköznapi emberi koncepcióban gyökeredzenek – teljes egészében.

Az egyetlen hiba – ha egyáltalán létezik – az, hogy nem akarunk valami mást. De amikor elkezdesz valami mást akarni....

Nos, ez nem hiba, ez simán ostobaság!

Igen, pontosan, ostobaság. De nekem úgy tűnik, hogy attól a pillanattól fogva, hogy valami mást akarsz, minden hibának vagy tévedésnek – mindennek – célja van.

Igen, igen. Tökéletesen így van. S valóban, ez igen egyszerű: az egész teremtés nem akarhat mást, mint az Istenit, mint megtestesíteni az Istenit; annak minden tette (beleértve az úgynevezett hibáit, tévedéseit) eszköz arra, hogy az egész teremtés elkerülhetetlenül megjelenítse az Istenit – de nem abban az értelemben „Isteni”-t, ahogy az ember többnyire felfogja azt, mindenféle korlátozással, és megszorítással: hanem egy hatalmas erő és fény TELJESSÉGEKÉNT.

Valójában az Erő BENNE van a világban, egy új és elképesztő Erő, amely azért jött a világra, hogy megtestesítse az Isteni Mindenhatóságot, illetve, hogy úgymond „megtestesíthetővé” tegye azt.

Alapos megfigyelés útján erre a következtetésre jutottam: megláttam, hogy amit mi, jobb szó híján, a „Szupramentálisnak” nevezünk, valójában a teremtést fogékonyabbá teszi a magasabb Erőre, melyet „Isteninek” hívunk, mert mi... (hozzánk képest isteni, de...). Ez egy olyan valami (leszálló és nyomást gyakorló kézmozdulat), ami az Anyagot fogékonyabbá és reakció-készebbé teszi az Erőre. Hogy is magyarázzam?... jelenleg bármi ami láthatatlan vagy felfoghatatlan, az irreális számunkra (úgy értem, hogy az emberi lényekre általában); azt mondjuk, hogy bizonyos dolgok „konkrétak”, míg mások nem. Ám ez az Erő, ez a Hatalom, ami NEM ANYAGI, konkrétabban válik hatékonnyá a Földön, mint a földi anyagi javak. Ennyi.

És így fogják a szupramentális lények megvédeni magukat. Megjelenésében nem lesz anyagi, de az ANYAG FELETT nagyobb hatalma lesz mint az anyagi természetű dolgoknak. Napról napra, óráról órára, ez egyre igazabbá és igazabbá válik. Az érzés, hogy amikor ezt az Erőt az „Isteni” irányítja, akkor EREJE van, igazi ereje – hogy megmozgassa az Anyagot, tudod: képes ANYAGI balesetet okozni, vagy megmenteni az embert egy teljesen anyagi balesettől, képes eltörölni egy abszolúte anyagi esemény következményeit. Erősebb, mint az Anyag. Ez a teljesen új és érthetetlen tény. De ez... (lebegő kézmozdulatot tesz a levegőben), egyfajta pánikot kelt a hétköznapi emberi tudatosságban.

Így van. Úgy tűnik, hogy... a dolgok már nem azok, amik voltak. Van valami valóban új – a dolgok TÖBBÉ már nem azok, amik voltak.

Az összes józan „paraszti” eszünk, emberi logikánk, gyakorlati érzékünk – összeomlott, csődöt mondott! Már nem hatásos. Már nem realisztikus. Ezek már nem helytállóak.

Ez valóban egy új világ.

(csend)

S a testben, bárminek okoz is gondot az alkalmazkodás ehhez az új Erőhöz, ez nehézségeket, rendellenességeket és betegségeket okoz. Mégis, egy pillanat alatt érzékeled, hogy ha teljesen befogadó lennél, akkor ijesztővé válnál. Ez az érzékelés. Egyre inkább az az érzésem, hogy: ha a teljes tudat, a teljes leganyagibb tudat – a leganyagibb – fogékony lenne erre az új Erőre... akkor az ember fél-el-me-tessé válna.

(Anya becsukja a szemét)

De van egy elengedhetetlen feltétel: az egó uralmának véget kell érnie. Most az egó az akadály. Az egót le kell cserélni az Isteni tudatra – amit én személy szerint isteni tudatnak hívok. Sri Aurobindo ugyanezt „szupramentális”-nak hívta, tehát mi is hívhatjuk szupramentálisnak, hogy elkerüljük a félreértést, mert amint kimondod „Isteni”, az emberek egy Istenre kezdenek gondolni, ami mindent elront. Nem erről van szó. Ez a szupramentális világ leereszkedése (Anya lassan leereszti az ökleit), ami nem puszta képzelődés (felfelé mutat): ez egy ABSZOLÚT anyagi Erő. De (mosolyogva) nincs szükség hozzá anyagi eszközökre.

Egy világ próbál beleszületni ebbe a világba.

(csend)

A testem számos alkalommal egy újfajta kényelmetlenséget érzett, egyfajta szorongást, és valami, nem igazán hang, de szavakká vált a tudatomban, azt mondta: „Miért aggódsz? Ez az új tudatosság.” Ez számos alkalommal megtörtént. S ezután megértettem.

(csend)

Tudod annak, ami a józan ésszel kapcsolatban azt mondja: „ez lehetetlen, ez még sohasem volt”, nos, annak van vége. Ez a hülyeség véget ért. Ostobasággá vált. Immár azt mondhatjuk: ez lehetséges, MERT még sohasem volt ezelőtt. Ez az új világ és ez az új tudatosság, és ez az új Erő. Lehetséges, és egyre jobban manifesztálódik és manifesztálódni fog, MERT ez az új világ és még sohasem volt ezelőtt.

Ez lesz, mert sohasem volt ezelőtt.

(csend)

Ez szeretnivaló: ez lesz, mert sohasem volt ezelőtt – MERT sohasem volt ezelőtt.

(Anya úgy néz fel, mintha mondani akarna valamit, majd meditációba mélyed)

Ez aktív – benned is.

Nem anyagi, és mégis konkrétabb, mint az Anyag!

Igen, szinte lesújtó.(összenyom)

Lesújtó, igen, valóban...

Bármi, ami nem befogadó, lesújtva érzi magát, de ezzel szemben ami befogadó, az egyfajta... rendkívüli kibővülést (kiterjesztést) érez.

Annyira kiterjedtnek érzed magad, mintha minden felrobbanna benned, de ugyanakkor olyan érzésed is van, hogy valami lesújt...

Igen, de ami lesújtva érzi magát, az ellenáll, és nem befogadó. Az embernek csak meg kell nyílnia. Ezután ez egy... i-jesz-tő dologgá válik. Mesés! Tudod, az évszázados szokásaink azok, amik ellenállnak, és keltik bennünk ezt az érzést, de bármi megnyílhat... úgy érzed, mintha egyre nagyobb és nagyobb lennél... Óriási. Ó, ez az!...