117.-121. (“Nincs olyan, hogy én nem léteztem ezelőtt, vagy te, vagy...)

Nyomtatóbarát változat

117. “Nincs olyan, hogy én nem léteztem ezelőtt, vagy te, vagy ezek a királyok, és olyan sincs, hogy mi mind nem leszünk ezután.” Nem csak Brahman, hanem a lények és a dolgok Brahmanban is örökkévalók; az ő teremtésük és pusztulásuk egy bújócskajáték a külső tudatunkkal.

118. Az egyedüllét szeretete a tudásra irányuló beállítottság egyik jele; de magát a tudást csak akkor érjük el, ha a tömegben, a csatában és a piactéren is határozottan érzékeljük az egyedüllétet.

119. Ha akkor, amikor nagy dolgokat teszel és óriási eredményeket idézel elő, meg tudod érezni, hogy te semmit nem teszel, akkor tudd meg, hogy Isten eltávolította az Ő pecsétjét a szemhéjadról.

120. Ha akkor, amikor egyedül, mozdulatlanul és némán ülsz a hegytetőn, meg tudod érezni a forradalmakat, amelyeket irányítasz, akkor isteni látással bírsz, és megszabadultál a látszatoktól.

121. A tétlenség szeretete ostobaság, és a tétlenség megvetése ostobaság; nincsen tétlenség. A homokban tehetetlenül heverő kő, amelyet egy tétlen pillanatban félrerúgnak, a féltekékre kiható következményt idéz elő.

Ezt tapasztaltam az elmúlt néhány napban, tegnap és tegnapelőtt. Annak az érzése, hogy egy ellenállhatatlan Erő irányít mindent: a világot, a dolgokat, embereket, mindent de mindent. anélkül, hogy az anyagban jelentősen meg kellene mozdulni. És az az érzésem, hogy az anyagi túlműködés éppen olyan, mint a gyorsan futó vízen képződött hab - a hab a felszínen - de alatta, az Erő árad egy mindenható folyamban.

Semmi mást nem tudok mondani.

Mindíg visszajutunk ide: tudni rendben van; mondani jó; csinálni nagyszerű; de a létezés az egyetlen dolog aminek ereje van.

Tudod, az emberek nyugtalanok, mert a dolgok nem haladnak gyorsan; ekkor volt az a látomásom az isteni kialakulásról, az alul végbemenő mindenható, ellenállhatatlan isteni teremtésről, amely nincs tekintettel az egész külső lármára.

De ahhoz, hogy kifejezze magát az Erő e hatalmas folyama, eszközök szükségesek, nem igaz?

Egy agy.

De pontosan, nem csak egy agy. Ez az erő képes kifejezni magát, mint a múltban, egy mentális vagy felettesértelmi módban; ki tudja fejezni magát a vitálison keresztül erővel; ki tudja fejezni magát az izmokon keresztül; de hogyan képes kifejezni magát fizikailag, – mert gyakran beszélsz anyagi erőről – tisztán, közvetlenül? Mi a különbség a felettes Működés, és az itteni valós Működés között.

Minden alkalommal, amikor tudatában voltam annak az Erőnek, a tapasztalataim hasonlóak voltak. Az Akarat felülről kifejeződik egy rezgéssel, ami bizonyára a vitális erőbe öltözködik, de egy finom fizikai tartományban hat. Van a rezgés egy bizonyos minőségének érzékelése, amit nehéz leírni, de valami sűrűsödés benyomását kelti (nem töredezett), ami úgy tűnik, hogy sűrűbb, mint a levegő, rendkívül homogén, egy aranyló fényesség, egy HATALMAS hajtóerővel, és amely kifejez egy bizonyos akaratot - ami nem rendelkezik az emberi akarat természetével, hanem inkább a vízió természetű mintsem a gondolati ez olyan mint amikor a látomás formálja magát a megvalósulása érdekében - egy tartományban, amely nagyon közeli a materiális Anyaghoz, de láthatatlan, kivéve a belső látásnak. És Az, az a Vibráció, nyomást fejt ki az emberekre, dolgokra, körülményekre, annak érdekében, hogy a saját képére formálja őket. És ez ellenállhatatlan. Még emberek, akik az ellenkezőjét gondolják, akik az ellenkezőjét akarják, teszik amit akart akaratlanul; sőt dolgok, melyek ellenkeznek természetüknél fogva, megfordulnak.

Nemzeti események, nemzetközi kapcsolatok, földi körülmények között, folyamatosan, állandóan működik, oly módon mint egy HATALMAS Erő. Így aztán, ha te magad az isteni Akarattal egyesült állapotban vagy, zavaró gondolat és koncepciók és ötletek nélkül, akkor követed, látod, és tudod.1

A tehetetlenség ellenállása minden tudatosságban és Anyagban azt jelenti, hogy a Cselekvés, ahelyett, hogy közvetlen és tökéletesen harmonikus, összezavarodik, tele van ellentmondásokkal, összecsapásokkal és konfliktusokkal. Ahelyett, hogy minden "rendesen" működik, mondhatnám, simán - ahogy kell - mindaz a tehetetlenség, ami ellenáll, és ellenzi, ad neki egy kusza mozgást zavarral és pusztítással, melyek csak az ellenállás miatt válnak szükségessé, de nem nélkülözhetetlenek, amelyek szükségtelenek - vagy az igazat megvallva, nem kellett volna, hogy legyenek. Mert ez az Akarat, ez az Erő, egy tökéletes harmónia Ereje, ahol minden dolognak megvan a maga helye, és szervezi a dolgokat csodálatosan. Jön, mint egy teljesen fényes és tökéletes elrendezés, amit látsz, ha már van látásod. Ám amikor lejön és megnyomja az Anyagot, minden elkezd bugyogni és ellenállni. Ezért megkísérelni a rendellenességeket és zavarodottságokat és pusztításokat az isteni Cselekvésnek az isteni Erőnek tulajdonítani, egy másik emberi ostobaság. Ez a tehetetlenség - nem is beszélve a rossz akaratról - idézi elő a katasztrófát. Nem volt szükség katasztrófára, nem is volt tervezett: az ellenállás eredményezte.

És akkor ehhez hozzáadódik a Kegyelem közbelépésének látása, ami érkezik és mérsékli a károkat, ahol csak lehetséges, vagyis, bárhol ahol elfogadott. És ez az ami megmagyarázza a törekvést, a hitet, a teljes bizalmat a földi emberi tényező részéről, van egy harmonizáló erejük, mert lehetővé teszik a Kegyelem eljövetelét és a vak ellenállás következményeinek javítását.

Ez egy tiszta látomás - világos, egyértelmű, még a részleteiben is.

Ha valaki akarna, jövendölni tudna azáltal, hogy elmondja amit lát. De van egyfajta óriási könyörület, akadályozni azt a próféciát, mert az Igazság Szava rendelkezik a megnyilvánulás erejével és az ellenállás eredményének kifejezése konkrétabbá tenné azt az állapotot, és csökkentené a Kegyelem beavatkozását. És ezért, még ha látjuk is, nem mondhatjuk, nem szabad megmondanunk.

Ám természetesen Sri Aurobindo azt akarja mondani, hogy ez a Hatalom vagy Erő mindent megtesz - mindent. Amikor meglátod vagy egy vagy vele, ugyanakkor tudod, hogy AZ az egyetlen dolog, ami igazán működik és teremt; minden más annak a térnek, világnak vagy anyagnak az eredménye, amelyben tevékenykedik, az ellenállás eredménye, de nem a cselekedeté. És egyesülni AZ-zal azt jelenti, hogy egyesülsz a cselekvéssel; egyesülni azzal ami alul van, azt jelenti, hogy egyesülsz az ellenállással.

Így aztán, mert az emberek fészkelődnek, sürgölődnek, nyüzsögnek, ezt meg meg azt akarják, gondolkodnak, terveket készítenek... azt gondolják, hogy csinálnak valamit - csak ellenállnak.

Később, egy kicsit később, tudok példákat adni arról, hogy nagyon kis dolgok mutatják meg hogyan működik az Erő, mi ütközik és keveredik vele, vagy mi mozdítja el ezt az Erőt, torzítja a mozgását és az eredményt, azaz a fizikai megjelenést ahogy mi látjuk. Még egy nagyon kis dolog példája is, bármi globális jelentőség nélküli, világos képet ad arról hogyan történik, és deformálódik itt minden.

És ez érvényes mindenre, mindenre, minden alkalommal, minden alkalommal. És amikor a sejtek jógáját csinálod, rájössz, hogy ez ugyanaz a dolog: ott az Erő ami hat és aztán... (Anya nevet) amit a test tesz azzal a behatással!

(csend)

Azonnal jön a miért és a hogyan. Hacsak nem a mentális kíváncsiság birodalmához tartoznak, mert a legfontosabb dolog, abbahagyni az ellenállást. Ez a lényeg, megállítani az ellenállást, hogy a világegyetem azzá válhasson, aminek lennie kell: egy harmonikus, fényes, csodálatos hatalom, páratlanul szép kifejezésévé. Később, amikor az ellenállás megszűnt, ha kíváncsiságból szeretnénk tudni, miért történt... az már nem számít. De most nem a miért keresésével találhatjuk meg a gyógyírt, hanem a megfelelő hozzáállás felvételével. Ez az egyetlen dolog, ami számít.

Megállítani az ellenállást egy teljes megadással, teljes önátadás minden sejtben, ha képes erre valaki.

A sejtek kezdik érezni a létezés intenzív örömét, csak az Úr által, az Úrnak, az Úrban...

Amikor ez létrejön mindenhol, akkor jó lesz.

1966. július 9.

 


1 Érdekes megjegyezni, hogy nem sokkal a beszélgetés előtt, Anya a következő kérdést kapta:

Az amerikai jelenlét és beavatkozás Vietnamban indokolható?

Anya válasza:

Milyen szempontból teszed fel a kérdést?

Ha politikai szempontból - a politika a hamisságba süllyedt és nem foglalkozom vele.

Ha erkölcsi szempontból - az erkölcs pajzs a hétköznapi embereknek, hogy felemelvén megvédjék magukat az igazságtól.

Ha spirituális szempontból - az Isteni Akarat önmagában indokolható, és Az az amit az emberek kifiguráznak és eltorzítanak a tetteikben. (vissza)

magyar