1971. június 9. (egy üzenetet egész Indiának)

Az Anya

Agendája

(Elsőként Anya tájékoztatja Satprem-et, hogy a cikk “Sri Aurobindóról és Bangladeshről” le lett fordítva hindire és elküldték Delhibe.)

A szembenálló erők támadása zajlik. Egy vad támadás. De a Válasz már közeledik – egy nagyon szerény kezdet. Minden egyes személyben viharféle dúlt, és még nem ért teljesen véget. Minden, amiről azt gondoltad, hogy meghódították és félrelökték, robog visszafelé – a legváratlanabb személyektől – mindenféle álruhákban, de főleg a jellemben, oh!... kétségek, lázadás, minden...

(csend)

Felkértek rá, hogy küldjek egy üzenetet egész Indiának [a bangladeshi válsággal kapcsolatosan]. Küldtem egyet.

(Anya átadja a szöveget)

Legfelsőbb Úr, Örök Igazság
csakis Neked engedelmeskedjünk,
és az Igazság szerint éljünk!

A Hamisság szörnyű támadása zajlik. Olyan volt, mintha mindenki hazudna, még az is, akiről a legkevésbé gondolnánk, mindenütt, de mindenütt. S számomra ez teljesen életszerű volt (Anya úgy tesz, mintha épp látná mindezt), ó, szörnyű! El sem tudod képzelni.... EZ egy kicsit elcsavarodik jobbra; AZ egy kicsit elcsavarodik balra. Csak egy kicsit, de semmi, semmi nem egyenes! Ezután a test megkérdezte: "És hol a saját hamisságod?" Ránézett saját magára. És az a régi történet jött elő: „Csak akkor szólítsd az Urat, ha fontos!... (Nevet) Nem várhatod, hogy mindig Vele legyél!” szóval kapott egy jó kis pofont.

Nem volt agresszív, külseje a szerénységé volt – kapott egy jó nagy pofont.

Kellemetlen dolgok történtek... – több, mint kellemetlenek: gonosz, nagyon gonosz és csúnya és pusztító dolgok. Bántalmazás, amíg a test meg nem értette. Majd ez az érzés a teljes testet érintette, minden sejtjét, mindenütt, mindig (olyan csúcspontra jutott el, hogy alig tudtam lenyelni az ételt), amíg minden, de minden világossá vált számára: “Csak az Isteni által létezem, csak az Isteni által élhetek tovább... és csak az Isteni lét által lehetek önmagam.” Azután jobb lett. A test mostanra megértette.

(hosszú csend)

Nincs mit kérdezned és nincs mit mondanod?

Úgy érzem, rossz végzet lebeg felettem.

Nem, ez nem igaz! Ez a Hamisság része, az a Hamisság – ez is a Hamisság része. Láttam már azt, láttam ezt. Megpróbáltam eltávolítani, de nem sikerült... Nincs rossz sors, végzet, ez lárifári! Teljes hazugság. Ez nem igaz – egyáltalán nem igaz, egyáltalán nem!

Íme egy tökéletes példa számodra: ez pont olyan mint – emez hasonló mindenütt (Anya karmoló mozdulatot tesz a kezeivel). Szinte már látom a gonosz kis ördögöket, ahogy karmaikkal megpróbálják mindet elkapni.

Ez nem igaz. Épp ellenkezőleg! Az irány, amit láttam, épp ellenkező [számodra], egy növekvően jótékony hatás az emberekre az írásodon keresztül, és valami – amiről meséltem neked – terjed, és cselekedni fog mindenütt. De persze az ördögnek ez nem tetszik, így próbálja... (karmoló mozdulat). Ah, egyenesen rá kéne nézned és a szemébe nevetned – kiöltened rá a nyelved, mint egy rossz kisfiú.

(hosszú csend)

Nos, mindenesetre támadják az embert.

Ó, de mondom néked, ez egy erős támadás – de nem számít. Fölé kell emelkednünk, s aztán... (a felülről letekintés gesztusa).

Amit elmondtam, az az Igazság, és az EGYETLEN gyógymód:

csak az Isteniért létezni,
csak az Isteni által létezni,
csak az Istenit szolgálva létezni,
csak az "istenivé válás" által létezni.

Tessék.

Nincs semmi "te", semmi "türelmesnek kell lennünk", semmi "eljön majd a maga idejében", semmi... azok közül a nagyon is ésszerű dolgok közül, amelyek már nem léteznek. Ez AZ (Anya élesen leereszti az öklét), mint egy kardpenge. S ez Az, MINDEN ELLENÉRE: az Isteni. Egyedül az Isteni. A rossznak ez a hókuszpókusza fel fog lázadni, és... mindennek (Anya felemel egy félreérthetetlen ujjat) el kell tűnnie.

És az, ami azt mondja, hogy el fogunk enyészni vagy pusztulni Az által, az az egó – Egó úr az, aki próbálja eladni magát az igaz lényként.

De a test már megtanulta, hogy még az egó (én) nélkül is az, ami, mert az Isteni Akarat az, ami által létezünk, s nem az egó által. Az én csak egy eszköz volt, egy évszázados eszköz. Évszázados. Immár értéktelen, az ideje lejárt. Megvolt az ideje, a haszna, de már vége, már a múlté, rég a múlté. Most... (Anya öklével a levegőbe csap): a tudatosság az Isteni; a hatalom az Isteni; a tettek Isteniek; az egyéniség Isteni.

És a test megértette, jól érzékelte; realized and understood, ahogy angolul mondják, a külön személyiségként való létezés érzése teljesen felesleges, TELJESEN felesleges! A legkevésbé sem nélkülözhetetlen a létezéshez, mert teljesen felesleges! Egy másik hatalom és másik akarat által létezik, ami nem egyéni és nem személyes: az Isteni Akarat által. S azzá válik, amivé kell neki, akkor, amikor már úgy érzi, hogy nincs különbség közte és az Isteni között. Ennyi.

Minden más hamisság – hamis, hamis, hamis, és hamisság, melynek el kell tűnnie. Csak EGY realitás van, csak EGY élet, csak EGY tudat: (Anya öklével a levegőbe csap) az Isteni.

(Anya erősen Satprem-re néz,
Satprem pedig homlokát Anya térdeire helyezi.)