1962. május 24. (73. 74. 76. és 77. aforizmák)
Az Anya
Agendája
73. Amikor jön a Bölcsesség, az első tanítása ez: "Olyan dolog, hogy tudás nem létezik; csak a Végtelen Istenség rövid kommentárjai [aperçus] léteznek."
Nagyon jó.
Nincs szükség kérdésekre.
74. A gyakorlati tudás más dolog; az valós és használható, de sohasem teljes. Ezért szükséges, de egyben végzetes is, a rendszerezése és kategorizálása.
(75. Rendszereznünk kell, de még a rendszer létrehozásánál és fenntartásánál is mindig szilárdan ki kell tartanunk azon igazság mellett, hogy természetében az összes rendszer ideiglenes és hiányos.)
A saját birodalmában valós - csak a sajátjában.
Ránéztem erre nagyon gyakran. Volt idő, amikor még azt hittem, ha tudnánk a Tudatlanság világából érzékelt fizikai Természet működéséről szerezni egy tökéletes, teljes és mindent magába foglaló tudást, ez egy mód lehetne újból elérni vagy újra felfedezni a dolgok Igazságát. Utolsó tapasztalatom óta 1 már nem gondolhatom így.
Nem tudom, hogy tisztán fogalmazok-e.... Volt idő - hosszú idő - amikor azt hittem, ha a tudomány eljut a lehető legvégső határáig (ha ez elképzelhető) akkor egyesülne az igazi Tudással. Például az anyag felépítését tanulmányozva - ha még tovább, és még tovább kutatunk - elérnénk egy pontot, ahol a kettő találkozna. De amikor megvolt ez a tapasztalatom, hogy áthaladtam az örökkévaló Igazság-Tudatosságból az egyéniesült világ tudatosságába 2 nos... ez lehetetlennek tűnt számomra. És ha engem kérdezel most, úgy gondolom, hogy a lehetősége a végletekig kiterjesztett Tudománynak és a lehetetlenség, hogy bármilyen igazi tudatos kapcsolat kialakuljon az anyagi világgal, mindkettő hamis. Van még valami más.
És ezekben a napokban egyre inkább azt találom, hogy úgy vizsgálom a problémát mintha még soha nem láttam volna.
Talán mindkét út egy harmadik ponthoz vezet és ez a harmadik pont az, amit én most... nem egészen tanulmányozok, inkább keresek - az a pont ahol a kettő egy harmadikká olvad össze, az lenne az IGAZI dolog.
De akárhogy is, ha ez teljes egész tudna lenni (és ebben ott van a "ha") a végletekig kitágított objektív tudományos ismeret minden bizonnyal elvinne a küszöbig. Ez az, amit Sri Aurobindo mondott. De azt is mondja, hogy ez végzetes, hiszen mindazok, akik rabjai ennek a tudásnak, úgy vélik, hogy abszolút igazság és ezzel bezárták az ajtót egy másik megközelítés előtt. Ezért ez végzetes.
Azonban a saját tapasztalatomból azt tudnám mondani mindazoknak, akik KIZÁRÓLAG a spirituális megközelítésben, a belső tapasztalaton keresztüli megközelítésben hisznek, - feltéve, hogy ez kizárólagos - hogy ez ugyanúgy végzetes. Mert ez feltár nekik EGY aspektust az Egész EGY igazságát - de nem AZ Egészet. A másik oldal ugyanúgy létfontosságúnak tűnik számorma, mert amikor teljesen ebben a legfelsőbb Ráeszmélésben voltam, az a másik hamissá lett, külső felismerése tagadhatatlanul csak egy (valószínűleg véletlen) torzítása valami EGYFORMÁN IGAZNAK.
Ezt a "valamit" keressük. És talán nem csak keressük - lehet, részt veszünk a LÉTREHOZÁSÁBAN.
Felhasználnak minket ennek a "valaminek" a megtestesítéséhez.
Valami, amit senki nem tud még elképzelni, ami még nem jött létre. Ez egy még eljövendő kifejeződés.
Ennyit tudok mondani.
(Csend)
Pontosan ez a tudatossági szint, amiben most élek. Minha ugyanazzal az örökkévaló problémával néznék szembe de... EGY ÚJ ÁLLÁSPONTBÓL.
Ezek az álláspontok - a spirituális és a "materialista" (ha ezt lehet így mondani) amik kizárólagosnak tekintik magukat - kizárólagosnak és egyedinek, vagyis mindkettő tagadja a másik érvényességét ugyanazon Igazság nevében - alkalmarlanok, nem csak azért mert nem ismerik el egymást, hanem, mert mindkettő elismerése és integrálása sem fogja megoldani a problémát. Valami másra van szükség, egy harmadik nézőpontra, ami nem ennek a kettőnek az eredménye, hanem valami még felfedezetlen, ami valószínűleg kinyitja a kaput a teljes Tudás felé.
Nos, itt állok.
Többet nem tudok mondani - idáig jutottam.
Az ember eltűnődhet, hogyan vegyen ebben részt a gyakorlatban...
Ebben a felfedezésben?
Ez... végülis mindíg ugyanaz a dolog. Mindig ugyanaz: ismerd fel saját lényedet, lépj tudatos kapcsolatba a saját lényed legfelsőbb Igazságával AKÁRMILYEN formában, BÁRMILYEN úton (ez teljesen mindegy); ez az egyetlen út. Mindannyian egy igazságot hordozunk magunkban és egyesülnünk kell ezzel az igazsággal; élnünk kell ezzel az igazsággal. És az út, amit követnünk kell, hogy megtestesítsük és egyesítsük ezt az igazságot, pontosan az az út, ami olyan közel fog vinni minket a Tudáshoz, amennyire csak lehetséges. Úgy értem a kettő tökéletesen egy: a személyes felismerés és a Tudás.
Ki tudja? Talán pontosan a megközelítések sokfélesége fogja meghozni a Titkot - a Titkot, ami megnyitja az ajtót.
Nem gondolom, hogy bármilyen egyedülálló egyén (a földön, ahogyan az most van) függetlenül, hogy mekkora, függetlenül attól, hogy milyen örökkévaló a tudatossága és eredete, képes lenne megváltozni és felismerni.... Megváltoztatni a világot, megváltoztatni a teremtést, ahogy az van, és felismerni a magasabb Igazságot, az Igazságot ami egy új világ lesz - egy igazabb, ha nem is teljesen igaz világ. Egy bizonyos számú egyén (eddig úgy tűnik időben egymás után jöttek, de jöhetnek közösségben, a térben is) elengedhetetlennek tűnik ahhoz, hogy ezt az Igazságot konkretizáljuk és megvalósítsuk.
Gyakorlatilag biztos vagyok benne.
Ez azt jelenti, hogy nem számít mekkora, milyen tudatos, milyen hatalmas EGY avatár, önmagában nem tudja megvalósítani a földön a szupramentális életet. Akár egy csoport egy időben, egyének egy száma időben egyenletesen elosztva vagy egy térben kiterjesztett csoport - talán mindkettő - elengedhetetlen ehhez a Megvalósításhoz. Erről meg vagyok győződve.
Az egyén meg tudja adni a kezdő lökést, meg tudja mutatni az utat, JÁRHATJA azt maga is (úgy értem azzal mutatja az utat, hogy megvalósítja) de nem tudja beteljesíteni a munkáját. A munka beteljesedése bizonyos kollektív törvényektől függ, amik az Örökkévaló és a Végtelen egy meghatározott aspektusának kifejeződései - természetesen ez mind egy és ugyanaz a lény! Nincsenek különbségek egyéniességekben és személyiségekben, ez mind egy és ugyanaz a Lény. De egyazon Lény egy meghatározott módon való megtestesülése számunkra egy csoportként vagy egy közösségként fordítódik le.
Nos, akkor - vannak még más kérdéseid ezzel kapcsolatban?
Szeretném megkérdezni hogyan változott a látásod az április 13.-ai tapasztalatod óta - pontosan mi változott?
Megismétlem.
Egy nagyon hosszú ideig úgy tűnt, hogy tökéletes egyesülése a végletekig feszített tudományos megközelítésnek és a végletekig feszített spirituális megközelítésnek, egészen a legvégső felismeréséig, a kettő egyesítése természetesen elvezetne az igazsághoz, ahhoz az Igazsághoz, amit keresünk, a teljes Igazsághoz. De a két tapasztalatommal, amit átéltem, a külső élet megtapasztalása (az univerzalizációval, imperszonalizációval - minden jógikus tapasztalatod, amit átélhetsz egy materiális testben) és az Eredettel való teljes és tökéletes egyesülés. Most, hogy megvolt ez a két tapasztalatom és valami történt - valami, amit még nem tudok leírni - tudom, hogy a két megközelítés megismerése és egyesítése nem elég; ezek megnyitnak egy harmadik dolgot, és ez a harmadik dolog az, ami még.... kialakulóban van. Ez a harmadik dolog tud elvezetni a Felismeréshez, az Igazsághoz, amit keresünk.
Ezúttal egyértelmű?
Valójában valami más járt a fejemben....
Oh! Micsoda?
Milyen módon változott látásod a FIZIKAI világról a tapasztalatod óta?
Nem tudok többet adni, mint megközelítő hasonlóságot ebből a tudatosságból.
(csend)
A jógán keresztül egyfajta kapcsolatba kerültem a materiális világgal, ami a negyedik dimenzión (egy a jóga által megnyitott számtalan belső dimenzió közül), e hozzáállás és tudatállapot hasznosításán alapszik. E belső dimenziók érzékelését használva, és a belső dimenziók tudatosságát tökéletesítve korábban megfigyeltem a kapcsolatot a materiális és a spirituális világok közt - ez az utolsó tapasztalatom előtt volt.
Természetesen már régóta nincs semmilyen kérdésem a három dimenzióról - mindez TELJESEN az illúzió és a hamisság világához tartozik. De most a negyedik dimenzió érzékelésének teljes haszna - és minden, ami ezzel jár - felszínesnek tűnik számomra! Annyira, hogy nem is tudom újra felidézni. A másik világ, a háromdimenziós világ, teljesen irreális; de most ez (mit mondhatnék?), megszokottnak tűnik nekem. Mint ahogy egy szokásos átirat megnyit egy bizonyos fajta megközelítést számodra.
És ami annak kifejezését illeti, hogy milyen a másik, az igazi állapot? ... Az annyira túl van bármely intellektuális állapoton, hogy nem igazán tudom szavakba önteni.
Tudom, hogy jönni fognak a szavak, de ezek megélt tapasztalatok sorozatán keresztül fognak jönni, és még nem szereztem meg ezeket a tapasztalatokat.
(csend)
Világossá vált számomra, hogy az a hozzáállás, ami annyira hasznos, alkalmas volt számomra, segített nekem a jógámban és adott egy fogást az Anyagon, ez csupán egy módszer, egy eszköz, egy eljárás - nem pedig AZ.
Nos, ebben az állapotban vagyok.
Nem tudok többet mondani.
Szeretnék még fejlődni, mielőtt bármi mást mondok.
*
* *
Egy kicsit később:
Ennyi elég, nem? Ezt nehéz megemészteni.
Ez fontos.
Szeretnék előtte kicsit fejlődni.... Hacsak nem teljesen más a következő téma.
Igen, teljesen más - de fáradt vagy....
Olvasd.
76. Európa büszke a gyakorlatias és tudományos szervezettségére és hatékonyságára. Megvárom, amíg a szervezettsége tökéletes nem lesz; akkor egy gyerek fogja elpusztítani Európát.
Erről nem fogok semmit mondani, mon petit.
Felejtsük el.
Mit mondhatnál!
Valójában arra gondoltam, hogy átugorhatnánk, kihagyhatnánk vagy elfelejthetnénk bizonyos aforizmákat,3 különösen az orvosról és a gyógyászatról szólóakat. (Nem mintha megkérdőjelezném a bennük lévő igazságot - egyáltalán nem! De azt viszont megkérdőjelezem, hogy helyénvaló-e most beszélni róluk.) És ez is... ezt jobb nem kiadni.
Nem hiszem, hogy mindegyik aforizma azért íródott, hogy ki legyen adva - nem hiszem, hogy gondolt volna rá, hogy kiadja. Mondott igencsak privát dolgokat.
Nyilvánítsuk ezt is privátnak!
És a következő?
77. A zseni felfedez egy rendszert; a középszerű tehetség merevé teszi azt, amíg szét nem zúzza azt egy újabb zseni. Bármelyik hadsereg számára veszélyes, ha tapasztalt katonák vezetik; mert a másik oldalra Isten lehet, hogy Napóleont állítja.
Szerintem erről sem beszélhetünk. Nem, nem hiszem.
Igazából azt kellene tennünk, hogy készítsünk egy válogatást és csak azokról az aforizmákról beszéljünk, amik lehetőséget adnak nekünk, hogy elmagyarázzunk néhány dolgot. De ez a kettő... az emberek nem készek megérteni. És egyébként is, nem illenek a Bulletin stílusához. Egy "harc magazinra" van szükségünk, egy folyóiratra, ami harcol minden hagyományos gondolattal; és akkor ezek az aforizmák (például az orvosokról szólóak) olyanok lennének mint... igen, mint parancsnokok a csatában. Egy újság, aminek az lenne a célja, hogy "lerombolja a régi ideákat". Valami ilyesmi. Nagyon érdekes lenne készíteni egy ilyen újságot - egy harci újságot.
De ez nem lehet egy Ashram orgánum.... Olyannak kell látszania, mint egy irodalmi magazin (nem lehet politikai - börtönbe vetnének már a megjelenés másnapján!). Nem úgy mutatnánk be, mint valami gyakorlatiasat, hanem pusztán, mint irodalmi vagy spirituális spekulációt; ez egyáltalán nem számítana, de ez adna az újságnak egy biztonságot amire harci újságként szüksége lenne.
Ez valami olyasmi, amit meg lehetne tervezni és előkészíteni 65-re vagy 67-re. Valószínűleg meg lehetne csinálni 67-ben. És akkor minden számban (nem tudom évente hány szám lenne) vehetnénk egy ilyen aforizmát (például az Európáról szólót) és teljesen belemehetnénk.
Nagyon érdekes lenne. Érdemes megvizsgálni.
A Bulletin-nek nyugodtnak és békésnek kell lennie - nem erőszakosnak. Nem szeretnénk senkit lerombolni. Csak elsimítjuk az utat, hogy az emberek könnyebben tudjanak járni rajta, semmi több. Nem kell lavinát zúdítanunk az emberekre!
1 Lásd: Anya Agendája 1962. április 13. (vissza)
2 Lásd: Anya Agendája 1962. május 13. (vissza)
3 Anya később meggondolta magát erről. (vissza)
magyar