Szupramentális fertőzés

Így elkezd derengeni a szupramentális tevékenység kulcsa. Vagy inkább fertőzést kellene mondanunk, mint tevékenységet? Ténylegesen egy „sejtről-sejtre” terjedő erő.

63.207 – Megjelent egyfajta bizonyosságom [mondta Anya a sejteken végzett, végtelenül aprólékos munkája kezdetén, amikor egy átjárót keresett a sejtkorláton keresztül], hogy ha egyszer ez a mikroszkopikus munka véget ér, majdnem megsemmisítő eredményei lesznek. Mert az erő az elme révén érvényre jutó bármilyen hatása hamarosan feloldódik, legyengül, alkalmazkodik, átalakul, és mi éri el az alacsonyabb szinteket? Míg ellenben, amikor az Anyag révén tud hatni, hatása természetesen elsöprő lesz.

63.107 – Csak amikor a „helyi” [sejt] átalakulás effajta aprólékos munkája befejeződött, az erő használatának teljesen tudatos és tökéletes ismeretével, bármilyen ellenszegülés nélkül, csak akkor lesz… olyan, mint egy kémiai kísérlet, amit megtanultál jól elvégezni, és szándékod szerint bármikor meg tudod ismételni, amikor csak szükséges.

61.112 és 254 – (Kérdés:) Hogyan tud hatással lenni a testeden végzett munka, a rajtad kívüli fizikai Anyagra?

Mindig ugyanúgy: terjed a rezgés. Ez fertőzés kérdése. A spirituális rezgések elég nyilvánvalóan fertőzőek. A mentális rezgések fertőzőek. A vitális rezgések szintén fertőzőek (ez nem mindig kellemes, de nyilvánvaló: az egyik ember dühe például nagyon könnyedén átterjed másokra). Ugyanígy a sejtrezgések minőségének is fertőzőnek kell lennie. Például minden alkalommal, amikor képes voltam legyőzni valamit (ezen azt értem, megtalálni az igazi megoldást arra, amit „betegségnek” vagy rossz működésnek neveznek – az igazi megoldást, azaz a rezgést, ami eltávolítja a rendellenességet, és eligazítja a dolgokat), mindig nagyon könnyűnek találtam, hogy meggyógyítsam azokat, akiknek ugyanaz a bajuk volt, kiküldve azt a rezgést. Ez így működik, mert az egész Anyag EGY. Minden egy, tudod, csakhogy ezt állandóan elfelejtük! Folyamatosan az elválasztottság érzésével élünk –, de ez teljesen hamis! Mert arra hagyatkozunk, amit a szemünk lát –, ez valóban hamis. Olyan mintha egy hamis képet mázolnánk valamire, tudod, de nem igaz. Még az Anyag leganyagibb alakjának is, még egy kőben is, abban a pillanatban, hogy megváltoztatod a tudatosságodat, az egész elválasztottságérzés, a teljes megosztottság tökéletesen eltűnik. Csak különböző… (hogy is mondjam?), koncentrációs (sűrítési, figyelem összpontosítási – a ford.) módok vagy rezgésmódok vannak UGYANABBAN A DOLOGBAN.

64.73 – X heves érzelmi állapotban volt, és mikor pillantásunk összetalálkozott, a belőle kiáramló érzelem belémlépett, oly erővel, hogy majdnem könnyekben törtem ki, akár hiszed, akár nem, és a világgal való azonosulás mindig itt, az alhasban megy végbe. Azonnal megállítottam X rezgéseit (néhány percet vett igénybe), és minden visszatért a normális kerékvágásba. Megértettem, hogy e fertőzés szerepe, hogy reagálhass – és ez nem túlságosan kellemes a test számára. Amikor rendet rakok itt (hasára rámutat), az ott is rendet tesz.

63.1112 – Amikor a tapasztalat [a másik állapoté] jön, eléggé kiterjedt: „az” áramlik a vérben, rebben az idegekben, rezeg a sejtekben és mindenhol; és nemcsak e test sejtjeiben: érzem, hogy sok test vére, sejtjei, idegei résztvesznek. Természetesen a személy központi tudatossága nincs mindig ennek tudatában, a személy nincs tudatában (egy rendkívüli érzékletet tapasztal meg, de nem tudja, mi az), míg ellenben a sejtek tudják, mi az, de nem tudják kifejezni. Látod, vannak a tudatosságnak FOKOZATAI, és ez (Anya teste) csupán egy tudatosabb tudatosságközpontnak tűnik, ez minden, de egyébként…

És a tapasztalat egyre precízebbé, egyetemlegesebbé válik.

68.186 – Vicces, ahogy követek egy bizonyos mozgást, felemelkedem [a „hullámzásba”]. Ez bármikor megtörténik. Miközben eszem, ebéd közben jön valami, és én követem a mozgást kanalammal a levegőben, és akkor rájövök, hogy mindenki vár!

(Kérdés:) egyfajta eltávolodás?

Egyáltalán nem! BELÜL vagyok, sokkal inkább, mint eleddig. Nem itt „belül” (Anya a testére mutat): mindenben belül. Mindig, amikor így elszállok, mindig olyan, mintha… rezgéseket formáznék. Később tudomásomra jut, hogy valakivel történt valami: valami elromlott, tehát dolgozom, hogy kiegyengessem, visszahozzam a fényt, a megfelelő rezgést.

64.269 – A test sejtjeiről beszélek itt, de ugyanez vonatkozik a külső eseményekre, sőt a világeseményekre is. Még földrengések, vulkánkitörések, stb. esetén is feltűnő. Úgy tűnik, hogy az egész Föld olyan, mint a test.

62.237 – Ez egyre inkább egy általános jóga – az egész Föld. Ez folyik éjjel és nappal, amikor sétálok, amikor beszélek, és amikor eszem: mint tésztát gyúrni, és formába tenni.

Végül a tapasztalat tökéletesen világossá vált, és egy nap Anya felkiált:

61.2312 – Érzékeltem az erőt, az erőt, ami a legfelsőbb szeretettől jön [a másik állapot], fantasztikus! Megértette velem, hogy azért kerülök bele ebbe az állapotba, hogy elnyerjem az összes anyagi dologgal való azonosulásból származó erőt… Gyakorlati nézőpontból tekintettem arra az erőre, megszervezni az Anyagot, de nem véletlenségből vagy görcsösen, mint a médiumok esetében, hanem MEGSZERVEZNI AZ ANYAGOT. És akkor érthetővé válik: nos, „azzal” meg van az erőnk, hogy mindent a helyére tegyünk!... Feltéve, hogy elegendően egyetemleges vagyunk. Fantasztikus! Megvan az ereje, hogy megváltoztasson mindent a legfelsőbb szeretettel! Egyszerűen „az” VAGY, „annak” egyetlen rezgése. Hogy úgy mondjam, te VAGY „az”, és ennél fogva te TESZED „azt”. Nos, ez a kulcs!

58.262 – Egy közvetlen kulcs, ami használatához nincs szükség bonyolult tudományra.

Mondhatnánk, hogy az egész mentális, sőt állati királyság, a „közvetett” királyság, a mechanizmusok királysága: az erdei cickánytól – aki a fogát használja, hogy elrágjon egy indát a fizikusainkig, akik atommagokat hasítanak ciklotronjaikban. Számtalan és növekvően bonyolult mechanizmus, a rezgő csillószőröktől a szárnyakig, uszonyokig, a sugárhajtású hajtóművekig és telexekig. Óriási találékonyság! Egy kicsit olyan, mintha az evolúció, azaz egy bizonyos energia (és az energia együtt jár a tudatossággal, akár az egyetlen elektronját megkaparintó hidrogén atommag „tudatosságáról” van szó, vagy valami másról) felvett volna egyre megfelelőbb és találékonyabb mechanizmusokat vagy szerveket, hogy végül elérje azt az evolúciós fordulópontot, amikor a mechanizmus tudatossá válik motorjára. Abbahagyja, hogy számtalan testre ossza fel magát, hogy újra eggyé váljék összességével, Anyagának galaxisoktól atomokig tartó teljességével, és elkezd közvetlenül működni szubsztanciáján, atommagjain, sejtjein és az egész egyetemleges Anyagon. Az ásványi, növényi és állati királyság után, jön egy jövőbeli, „közvetlen” királyság: az Anyag újraszervezése, az Anyag saját hatalma révén, és a minden atomban és sejtben benne rejlő tudatosság révén. De el kell érjük azt a pontot, atomi és sejt szinten, ahelyett, hogy nirvánai és mennyei magasságokba szárnyalnánk; át kell törnünk a korlátot, ami elválaszt minket a jövőbeli „totális” környezettől, következő globális fajunktól, úgy, mint ahogy egy nap az ásványi forma keresztültört mozdulatlansága korlátain. Az evolúció eleje találkozik a végével: az erő megint megtalálja hatalmát és a tudattalanság eltemetett tudatosságát.

„Az üdvözülés fizikai” – mondta Anya.

68.1112 – A test egy nagyon, nagyon egyszerű dolog, nagyon gyermeki, s oly magától értetődő módon szerzi meg ezt a tapasztalatot. Tudod, nem kell semmit se „keresnie”: OTT van. És csodálkozik, hogy az ember a kezdetektől fogva miért nem tudta ezt soha: „Nos, de miért hajszolt az ember mindenféle dolgot – vallásokat, isteneket és azt az összes dolgot?” Míg ez olyan egyszerű! Olyan egyszerű! Annyira nyilvánvaló a test számára.

64.3010 – Az összes mentális építmény, amiből az ember megpróbálta fenntartani és megvalósítani magát a Földön, jön hozzám minden oldalról: a gondolkodás összes nagy iskolája, a nagy eszmék, a nagy felismerések, a nagy… és aztán lejjebb a skálán, a vallások; ó milyen gyermetegnek látszik mindegyik! És egyfajta bizonyosság az Anyag mélyében, hogy a megoldás OTT van. Ó, micsoda zaj, ó milyen hiábavalóan próbálkoztál! Menj le magadba eléggé mélyen belülre, maradj ott csöndben, és „az” lesz. Azonban megérteni nem, csak LENNI tudod azt.

61.182 – (Kérdés:) De szükséges belülre menni? Miért nem felülről hatunk az Anyagra?

Felülről hatni? Felülről hatottam több mint harminc éven át! Az semmit sem változtat meg! Az nem alakít át. Az átalakítás átalakítást jelent. Ahhoz, hogy átalakíts, le kell szálljál a testbe, s az borzasztó… Másképp sosem fog semmi megváltozni, megmarad ugyanannak. Meglehetősen egyszerű a szupermen szerepében tetszelegni! De ő éteri marad, nem a valódi dolog, nem a földi evolúció következő állomása.

62.245 – E két beállítottság, a spirituális és a materialista – melyek mindegyike egyedinek és kizárólagosnak tekinti önmagát, és ily módon az igazság nevében tagadja a másik érvényességét – alkalmatlan, és nemcsak azért, mert nem ismerik el egymást, hanem, mert mindkettő elismerése és integrálása NEM ELEGENDŐ a probléma megoldására. Van valami más – egy harmadik, nem e kettőből származtatott beállítottság, amit meg kell találni, ami valószínűleg ki fogja nyitni a teljes tudásba vezető ajtókat. Azt a „valamit” keressük – lehet, hogy nem csupán keressük, hanem LÉTRE IS HOZZUK.

Egy új fiziológiai beállítottság az Anyagban. Többé nem filozófiai beállítottság, az ő úgynevezett materializmusaival és spiritualizmusaival, melyek nem mások, mint az Anyag ugyanazon hamis látásmódjának két oldala, hanem a test egy beállítottsága – ugyanabban a testben –, ami meg fogja változtatni a régi „viszonyítási keret” összes törvényét.

Az élet egy új fajta módja az Anyagban, ami újra fogja szervezni az Anyagot saját hatalma révén, és véglegesen meg fogja változtatni a halált – mert a halál csupán ezen élet fonákja volt, mint ahogy az akvárium másik oldala nem a hal veszte, hanem egy új életforma kezdete az Anyagban.

És jövőbe tekintésünkkel elkezdjük megérteni a szupramentális lény cselekvési eszközeit, vagyis, hogy hogyan kezeli az Anyagot.

58.192 és 32 – Bármikor, amikor valami változásra van szükség, az nem mesterséges és külső eszközök révén valósul meg, hanem egy belső művelet révén, A TUDATOSSÁG EGY MŰVELETE RÉVÉN, ami közli az alakot és a megjelenést a szubsztanciának. Az élet megteremti saját formáit… Ami abszurd itt, az az összes mesterséges eszköz, amit használnod kell: bármilyen bolond több hatalomhoz jut, hogyha a megfelelő készülékek megszerzésére több erőforrás áll rendelkezésére. A szupramentális világban ellenkezőleg történik: minél tudatosabb vagy, és minél jobban ráhangolódsz a dolgok igazságára, annál több hatalmad van a szubsztancia fölött. A hatalom, igazi hatalom. Ha ruhát akarsz, megvan az igazi hatalmad, hogy megteremtsd. Ha nincs meg a hatalmad, nos, akkor mezítelen maradsz. Nincs semmiféle készülék, amivel helyettesíthetnéd a hatalom hiányát. Itt, ebben a világban, a hatalom millióból egyszer sem valami igaz tükröződése. Minden hihetetlenül ostoba!

Ó, mily igaz!

A szupramentális tudatosság közli a formát az Anyaggal; formázza az Anyagot, a megfelelő rezgés kiküldésével, ugyanúgy, ahogy ma gondolatokat mintázunk szavak révén. De hogyan jutunk el oda? Mi az eljárás?