1963. augusztus 28. (Könvkiadási és publikálási kérdések)
Az Anya
Agendája
Kaptam egy levelet egy laptulajdonos barátomtól. Elmondta a valódi okait annak, hogy miért utasították vissza a kéziratomat "Sri Aurobindo avagy a Tudatosság kalandja"-t.
Oh, tényleg!
Ez érdekes. Ha akarod, felolvasom neked...
(Satprem olvas)
..."Már beszéltem neked a kételyeimről.1 Minthogy a döntések indítékai, mindig ugyanabba a pontba sűrűsödnek össze: az ökumenizmus őszinte (bár kétértelmű) akarata, egy inkább értehetőbb, mint mélyebb intellektuális kuriózum, amely megenged gondolkodásmódokat, csak úgy, mint azok, akik adják cégünk irányvonalát és publikus képét, hogy szenteljünk egy kis figyelmet a tisztelt akadémiai tanulmányoknak (tévesen a jelen esetben), melyek a híres "Keleti spiritualitással" foglalkoznak. De amint a tanulmányok a belsőből élnek, a jóakarat behúzódik a kagylójába. A reakció még rosszabb, ha a szerző egy "hitehagyott", egy Nyugati, aki átment az ellenség oldalára. (Erről tanúskodni tudok!)2 Hangsúlyoznom kell, hogy ez az egész folyamat nem csak akaratlan, hanem több annál, tudatalatti (ami nem egy kifogás, hanem egy bosszantó körülmény). Az ellenzék keményebben fellép az első kéziratoddal szemben 3 mint a másodikkal, ez egy sokkal személyesebb könyv, úgy értem kevésbé "elfogulatlan" még kevésbé "objektív" mint az első - és még terjedelmesebb is. Az irodalom eszközein keresztül, képes leszel kifejezni, amit csak szeretnél. Egy közvetlen esszén keresztül, el fogod érni - ez akár sajnálatos, akár szerencsés - kizárólag azokat, akik keresnek. A cégünk és a cég nagyközönsége nem tartozik bele, ami azt illeti, a keresők kategóriájába."
Ő öntudatos!
Ez nyilvánvaló, már megmondtam neked előre: a könyved nem jelent számukra semmit. Nincsenek sokan, akik keresnek.
Azok, akik keresnek... igazán nincsenek sokan.
Látom kapunk leveleket azoktól, akik meg vannak győződve, hogy nem csak keresnek, de találtak is... mindenhonnan levelek érkeznek Sri Aurobindo állítólagos tanítványaitól, Franciaországból, Németországból, Angliából, - nem értik, nem értik!
Végül is, ez nem számit, hagyjuk későbbre.
Mindenek fölött, azt gondolják, hogy megértettek mindent.
Ah, kevesebbet tudsz, annál inkább úgy gondolod, tudod. Igen, mindent tudnak, nem lehet tanítani nekik semmit. Vissza kell, hogy küldjék mindkét kéziratodat. Nem kell, hogy rájuk penészedjen.
De nem értem, mit befolyásolhat ez?
Nem, nem! Nem érdemes próbálkozni.
De még mindig értékes a Munka szempontjából nézve - hogyan lesz ott egy átörés valaha?
Oh!... Emlékszel Sri Aurobindo egyik aforizmájára? ... Én értem NAGYON JÓL mire érti. Ez lesz a nagy felfordulás napja. Egy kicsiny gyermek...
[76. Európa büszke a gyakorlatias és tudományos szervezettségére és hatékonyságára. Megvárom, amíg a szervezettsége tökéletes nem lesz; akkor egy gyerek fogja elpusztítani Európát.]
Ehhez nem akarok megjegyzést fűzni... De igaz.
Mert ők legyőzhetetlenek. Ezek az emberek legyőzhetetlenek.
Mentálisan.
Az nem intellektuális, hogy behódoltathatod őket.
Akkor hogyan?...Inkább erő által - erőszakos erő - vagy máshogyan egy csoda által (amit ők egy "csodának" hívnak)... amitől majd megrémülnek.
Azok az emberek teljesen sebezhetőek (a sebezhetőség alatt, védtelenséget értek) a spirituális erővel szemben. A nap, amikor fizikai testet ölt, az egy összeomlás lesz.
Még itt is, ezek az emberek is, akik a tradíciójukon keresztül hozzászoktak az Erőhöz, az igazi spirituális Erőhöz, amikor az csak egy kicsit is testet ölt, ők... ők mind reszketni fognak. De akkor megtagadják... ami a teljes védtelenségüket jelenti.
Nem tudom, mikor fog eljönni - nem tudom, talán nem is hamarosan - de egy dolgot tudok: ha eljön, pánik lesz - tudod, A Pánik.
És egy pánikban, tehetsz valamit.
Akárhogy is, itt a könyved publikálva lesz, ami azt jelenti, hogy el fogja érni azon keveseket, akik készen állnak - de ennél többet nem.
Az Amerikaiak nyitottabbak, mert leginkább ők maradtak meg gyermetegnek - azt hiszik, tudnak mindent egy materiális szinten, de azt is tudják, hogy vannak dolgok, amiket nem tudnak. Amíg mások... ők "túl vanak a gyerekes vallásos meggyőződéseiken" természetesen!
Ez nem egészen igaz, mert amint egy kis valami belül megmozdul (gesztus a szívközpontnál) visszamerülnek a Katolicizmusukba.
Végül....
*
* *
(Ezt követi egy eszmecsere Anya és Satprem között, hogy eldöntsék vajon Anya megjegyzését az utolsó aforizmára, a lemondásra, kellene e publikálni a "Bulletin=időszakos kiadvány"-ban teljesen, vagy csak kivonatokban. Először Anya túlságosan "személyesnek" találja. Ez felvetette Anya szavai publikálásának a problémáját.)
... Objektívan kellett volna mesélnem, nem úgy, mint a "saját tapasztalatomat". De ha elkezdtem mondani a "saját tapasztalatomat", el kellett mennem a saját tapasztalatom végéig, nem hagyhattam abba félúton.
De ez a lényeg: igazán csak akkor ütős, ha ez a TE tapasztalatod.
Igen, de akkor el kellene mondanom mindent. Pontosan úgy, ahogy a barátod írta ebben a levélben: ha prezentálsz egy "objektív" elméletet, az jó - az emberek megfogadhatják vagy rád hagyhatják, nem számít; de amikor bemutatod a személyes részedet...
Nem attól félek, hogy az emberek nem fogják értékelni (Én tökéletesen semleges vagyok ebben), csak attól félek, hogy néhányakban talán kárt okozhat.
Kárt, hogyan?
Amikor olvasol valamit, amire nem állsz készen, az nem tesz neked jót.
Ha legalább didaktikus módon fogalmaznám meg...
Igen, de didaktikus módon, nem lesz meg az a gazdagsága, az az ereje.
Természetesen, de ez az, amit az emberek "intellektuálisnak" tekintenek.
Nos, szerintem figyelmen kívül kellene hagynunk őket.
Vagy órákat kellene adnom, vagy hasonló... De el kell mondanom, hogy mostanság nem élvezem. Túl gyerekesnek találom azt mondani, "A dolgok így működnek" - Tökéletesen tudom, hogy nem "így működnek"! Történnek így és történnek úgy, és minden lehetséges. Nem mondhatod folyamatosan az embereknek, "Minden lehetséges, tudod." Mindig ismételni, "Minden lehetséges, tudod" abszurd.
Tehát inkább csendben kellene maradnom, vagy ilyesmi...
Hadd mondjak egy másik példát: amikor válaszolok az emberek leveleire, sosem magamról írok, hanem róluk, ez mégis nagyon személyes: NEKIK. És valójában, kezdem látni (nem egy nagyon kellemes módon), hogy a személyes válaszon kívül, ők egy általános tanítást akarnak - ez abszurd! Abszurd. Mondok valamit ennek a férfinak vagy annak a nőnek, és az ellenkezőjét fogom mondani valaki másnak! De ők közzéteszik... Tehát meg kellene állítanunk mindenféle publikálást.
Vagy többé nem teszünk közzé semmit vagy pedig, nos, annyi baj legyen...
Ha mindig figyelembe vesszük ezt, akkor többé nincs semmi, amit tehetnénk vagy mondhatnánk.
Nagyon jól tudom, megakadályozhatnám a közzétételét bárminek, mondván: "Ilyen körülmények között, nem beszélek többé, befejeztem." De ezután abba kell hagynunk a Bulletint.
Szerintem be kellene mutatnod a tapasztalataidat, és kész. Mert egyébként, ha kivágjuk ezeket a szövegeket és csak az "objektív" dolgokat hagyjuk, szárazzá válik.
Igen, száraz és tompa.
És befejezetlen, szörnyen befejezetlen. Akkor az emberek dogmatikusan fogják érteni - ami rossz.
Szerintem jobb mindent beletenni.
Az igazat megvallva (nevet), Nem érdekel! Még ha meg is kapják a benyomást, akkor "egy kerekem hiányzik"...
Azok, akik rossz benyomást kapnak, valahogyan megkapják.
És, igazán, őszintén, nekem ez teljesen mindegy. Ugyanilyen, mint amikor az emberek írják nekem, "Milyen csodálatos": mosolygok, és azt gondolom, "Mit tudnak megérteni?" Kapok leveleket... felbecsülhetetlen leveleket! Pozitívan túláradóak, bombasztikus szavakkal telik, és vannak mások, akik nagyon nyíltan elmondják, hogy tele vannak kétségekkel, ezért én meglehetősen egyszerűen használom a "trükköket" hogy futassam az egész "üzletet" (!) mint bármely átlagos emberi intelligencia, és akkor nem érezhetnek semmi nagyszerűt mindezek mögött - mindkettő ugyanazt a benyomást tette rám, ez is és az is! (Anya nevet) Számomra ez egy és ugyanaz a dolog. Az ő véleményük - megvan a joguk hozzá, hogy olyan véleményük legyen, amilyet szeretnének. Az igazat megvallva, minden, amit tehetünk az, hogy válaszolunk rájuk, "Legyen olyan véleményed, amely számodra haladást hoz", akár így,akár úgy, egyáltalán nem számít!
Nem ez a lényeg.... Talán a félelem (valahol félelem van, nem tudom) az intimitás megnyitásától való félelem egy kicsit túl nagy, egy félelem a rezgések szempontjából.
De (nevet) szerintem nincs nagy veszély!
Láttam ezt, valójában: Mutattam A.-nak néhány fejezetet az Agenda-ból, amelyeket én választottam ki; nyilvánvalóan A. kedvel engem, valamint azon fáradozott, hogy megértse spirituálisan - nos, tisztán láttam, hogy amíg olvasta, nem értette meg. Volt egy egész rész, amely abszolút az ő megértésén túl volt, nem értette meg, és az a kicsi, amit elkapott az csak a héja volt.
Szóval, az igazat megvallva, ez nem számít.
Természetesen, van egy szabály, hogy nem jó magadról beszélni - ez beszéd nélkül megy. De most miről tudok beszélni, ha nem a saját tapasztalatomról? Mert többé semmi nem létezik - az összes úgy nevezett "objektív" tudás számomra haszontalan mentális tevékenység.
Tehát hagyd csak így.
Egyébként, megcsonkított publikációk. Nagyon rossznak találom őket; jobb ha nincsenek, mert így olyan kiüresedettek.
Igen, minden erőtől megfosztottak.
Csak hagyd úgy, eredetiben.
1 Lásd Május 25.-ei beszélgetés. (vissza)
2 Ezen levél szerzője egy Nyugati emberé vált Szufi. (vissza)
3 Sri Aurobindo avagy a Világ Átalakulása (vissza)
magyar