1967. május 24. (Végül is, mi az az Isteni?)

Az Anya

Agendája

Valaki írt nekem tegnap és azt kérdezte:

„Végül is, mi az az Isteni?”

Válaszoltam.

Elmondtam neki, hogy én csak egy választ adtam segítségéül, de akár százat is lehetne adni, egyik olyan jó, mint a másik:

„Az Istenit át lehet élni, de nem lehet meghatározni…

Itt hozzátettem, „De akárhogy is, mivel feltetted nekem ezt a kérdést, válaszolok rá.”

„Az Isteni a tökéletesség abszolútja, végtelen forrása minden létezőnek, akit csak fokozatosan tudatosítunk, miközben az örökkévalóságtól kezdve Ő vagyunk.”

Egyszer, Amrita is azt mondta nekem, hogy számára az Isteni valami egyszerűen felfoghatatlan dolog. Erre azt válaszoltam neki, „Nem! Ez így nem segít. Csak gondold azt, hogy az Isteni minden (a lehető legnagyobb mértékben), minden, amivé válni szeretnénk, a legmagasabb, leginkább megvilágosodott törekvésünk. Minden, amivé válni szeretnénk – ez az Isteni.” Olyan boldog volt! Azt mondta nekem, „Ó, így már egyszerű!”

Azonban, ha belegondolsz – amint kilépsz egy mentális tevékenységből és megfigyeled megszerzett tapasztalatod, elcsodálkozol, „Hogy is mondjam? Hogyan magyarázzam?...” A legközelebbi, legelérhetőbb magyarázat ez: ebbe a „valamibe”, amivé válni törekszünk, ösztönösen, spontán beleteszünk mindent, amit csak szeretnénk, hogy létezzen, minden csodálatos dolgot, amit csak el tudunk képzelni, egy intenzív (vagy tudatlan) törekvés minden elemét, igazán mindent. És mindezzel közeledsz a „valamihez” és… Végül, nem gondolat útján kapcsolódsz; hanem valami lényedben AZONOS útján, melyet törekvésed intenzitása ébresztett fel. Tehát, amint megtapasztalod, amint egy másodpercre azzá válsz, ennek a kapcsolatnak – ennek a fúziónak – nincs szüksége további magyarázatra: hiszen ez a valami abszolút módon megmutatja magát, kívül és túl van minden magyarázaton.

De hogy oda eljusson, mindenki beletesz mindent, ami könnyebbé teszi az oda vezető utat.

És ha rendelkezel elég tapasztalattal e fúzió idején, e csomópont idején, a tudatalattinak egyértelmű lesz, hogy egyedül az azonos ismeri az azonost, mely bizonyítja, hogy Az itt van (Anya a szívközpont felé mutat). Ez a bizonyíték arra, hogy Az itt van. És törekvésed erőfeszítései által, felébred.

Amikor megkaptam a kérdést, olyan volt, mintha ez a személy azt mondta volna nekem, „Igen, igen, ez mind nagyon jó, de végül is, MI AZ az Isteni? Így hát elolvastam a levelét és ott volt a mindenség totális csendje és szinte EGYETLEN pillantás – egyetlen mindenre kiterjedő pillantás – mely látni akart…így maradtam, bámulva, amíg a szavak nem jöttek. Majd azt írtam: „Itt van EGY válasz” – lehetne száz is, mely mind olyan jó lenne.

És ezzel egy időben, amikor volt ez a pillantás erre a „valamire”, amit meg kellett határozni, mindenhol hatalmas csend volt és egy nagy törekvés (egy felcsapó lángot gesztikulál), és az összes forma, amit ez a törekvés elvitt. Nagyon érdekes volt… A föld törekvésének története…a csodálatos Ismeretlen felé, amivé válni akarunk.

És mindenki – mindenki, aki arra teremtetett, hogy hatással legyen a csomópontra – azt gondolja, a maga egyszerűségében, hogy az általa bejárt híd az egyetlen. Az eredmény: vallások, filozófiák, dogmák, hitvallások – csata.

Összességében nézve, egy látó Mosollyal nézve, ez nagyon érdekes, nagyon elbűvölő. Ó, ez a Mosoly, ahogyan néz. Olyan, mintha ez a Mosoly azt mondaná, „Hogy megbonyolítod! Mikor olyan egyszerű lehetne.”

Irodalmi módon fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy „Oly sok bonyodalom valami oly egyszerűért: legyen az, ami.”

(csend)

És TE mit gondolsz, mi az az Isteni?

Nem tudom, sohasem tettem fel magamnak ilyen jellegű kérdést.

Én magam sem! Sohasem tettem fel magamnak ezt a kérdést. Hiszen ösztönösen, amint szükség volt tudni, volt rá egy válasz. És nem egy szavakból álló válasz, amit meg lehet vitatni…hanem mint ez, egy valami: egy rezgés. Egy mostanra majdnem állandó valami.

Természetesen, az emberek megnehezítik (szerintem biztosan szeretik a nehézségeket, ezért…), mindennel, még a LEGKISEBB dologgal is mindig ott van egy világnyi nehézség. Így hát azzal töltöd az idődet, hogy azt mondogatod, „Csend, csend, csend – légy csendben.” Még a test is nehézségekben él (úgy tűnik ez is szereti!), de hirtelen a sejtek elkezdik OM mantrájukat kántálni… ösztönösen. Majd azokba a sejtekbe egyfajta gyermeteg boldogság kerül, és azt mondják (csodálkozó hangon) „Ó, igazán, mi ezt megtudjuk tenni? Megszabad ezt tennünk?!” Megérintő.

És az eredmény azonnali: egy hatalmas, békés, mindenható Rezgés.

De én igazán, ha nem lennék minden környező akarat folyamatos nyomása alatt, azt mondanám, De miért akarod tudni, hogy mi az az Isteni? Mit számít az neked! – Csak válj az Istenivé! De ők nem értik a tréfát.

„Tudni akarom, mi az az Isteni.”

„De ne! Teljesen értelmetlen.”

„Hogy?” döbbent arccal válaszolnak, „ Hogy akkor nem is érdekes?!”

„Nem szükséges tudnod, hogy mi az az Isteni: azzá kell VÁLNOD.”

Számukra, ez alatt a hatalmas intellektuális sokaságot értem, úgy csinálni valamit vagy úgy lenni valami, hogy nem tudjuk mi az, elképzelhetetlen.

Azt is mondhatnánk, ha viccelni szeretnénk: „Akkor vagy leginkább isteni, ha nem tudod ki vagy.”

*
*     *

(Soon afterwards, Mother reads a letter by Sri Aurobindo, dated January 25, 1935, on Russian Communism and spirituality.)

Tudom, hogy a spiritualitás és a miszticizmus legutóbbi tendenciájának orosz magyarázata az, hogy az a hanyatlóban lévő kapitalista társadalom jelensége. De az, hogy egy tudatos vagy nem tudatos gazdasági okot magyarázunk bele az ember történelem minden jelenségébe, része a bolsevik evangéliumnak, ami Karl Marx téveszméjéből született. Az ember természete nem annyira egyszerű és egy akkordú, mint ez az egész elmélet – az emberi természetnek sok irányvonala van, és mindegyik irány felmutatja létezésének szükségét. A szellemi [spirituális] vagy misztikus vonal ezek egyike, és az ember különféle módon próbálja ezt kielégíteni, mindenféle babonával, tudatlan vakbuzgósággal, spiritizmussal, démonizmussal, és miegymással, megvilágosodott részeiben szellemi filozófiával, emelkedettebb okkultizmussal és mással, a legmagasabb szintjén pedig a Mindennel, az Örökkévalókkal vagy az Istenivel való egyesülésen keresztül. A spiritualitás utáni kutatás tendenciája Európában a tizenkilencedik század tudományos materializmusától való visszarettenéssel kezdődött, az értelem és az ész állítólagos mindenhatóságával való elégedetlenséggel, és valami mélyebbnek a kipuhatolásával. Ez egy háború előtti jelenség volt, és akkor kezdődött, amikor a kommunizmus egyáltalán nem fenyegetett, a kapitalista világ pedig pökhendi sikereinek és győzelmeinek csúcsán állt, és inkább lázadásként jött a materialista polgári élet és annak eszményei ellen, nem pedig úgy, hogy megkísérelje kiszolgálni vagy szentesíteni azt. A háború utáni kiábrándulás egyszerre szolgálta és szembeszállt is vele – szembeszállt, mert a háború utáni világ vagy a cinizmusba és az érzéki életbe hanyatlott vissza, vagy olyan mozgalmakba, mint a fasizmus és a kommunizmus; szolgálta, mert a mélyebb elmékben megnőtt az elégedetlenség a múlt vagy a jelen eszményeivel és az élet problémájának összes mentális, vitális vagy anyagi megoldásával szemben, és csak a szellemi [spirituális] ösvény maradt hátra. Igaz, hogy az ezen dolgokban kevésbe járatos európai elme olyan lidércfényekkel fecsérli el az idejét, mint a spiritizmus vagy a teozófia, vagy visszatér a látszatvallásossághoz; de a mélyebb elmék, amelyekről beszélek, egy nagyobb Fény keresése során vagy elhaladnak ezek mellett, vagy keresztülmennek rajtuk. Sokukkal voltam kapcsolatban, és a fenti tendenciák nagyon világosak. Ők mindenféle nemzetiségűek voltak, és csak egy kisebbség származott Angliából vagy Amerikából. Oroszország – mely a többiekkel ellentétben hosszasan időzött a középkori hitbuzgalomban, és a lázadás egyetlen időszakán sem ment át – más: ezért amikor eljött a lázadás, akkor az természetesen vallásellenes és ateista volt. Amikor ez a fázis kimerül, csak akkor tud majd az orosz miszticizmus újjáéledni, és nem egy korlátozott vallási, hanem szellemi irányt felvenni. Igaz, hogy a miszticizmus fonákja – a feje tetejére állított miszticizmus – a bolsevizmust és annak törekvését inkább hitvallássá tette, mint politikai témává, melynek célja itt a földön egy titokzatos, paradicsomi évezred utáni kutatás, nem pedig pusztán egy társadalmi struktúra felépítése. Viszont Oroszország legnagyobbrészt kommunista alapon igyekszik elérni mindazt, amit a tizenkilencedik századi idealizmus az ipari versengő környezet közepette vagy annak ellenére remélt elérni – és kudarcot vallott. A jövő dönti el, hogy nagyobb sikert ér-e el – mert jelenleg csak azt tartja fenn, amit egy nyomás és erőszakos kényszer révén ért el, aminek még nincs vége.

(Sri Aurobindo 1935. január 25.)

Micsoda csodás tisztánlátás! És annyira teljes, nemde, semmi sincs kifelejtve.

Minden szó tele van jelentéssel.

Jelenleg gyorsan mozognak a dolgok. Tisztán látta: a dolgok tovább állnak, ahogy mondta, most elkezdenek vágtázni.

És az Amerikaiak!... Azt állítják, hogy „leszerelési kampányt” akarnak indítani, de ők maguk nem érzik a benne rejlő lehetőséget: tele vannak félelemmel és bizalmatlansággal; így a „megoldásuk” az, hogy fegyvert adnak el mindenkinek! (Anya nevet) Azzal az elképzeléssel, hogy elsődlegesen pénzt keressenek, másodlagosan „egyenlővé” tegyék az államokat!