101.-102. (Isten látásában nincs közeli és távoli, nincs jelen, múlt, vagy...)

101. Isten látásában nincs közeli és távoli, nincs jelen, múlt, vagy jövő. Ezek csupán kényelmes nézőpontok az Ő világképe számára.

102. Az érzékek számára mindig igaz, hogy a nap mozog a föld körül; ez hamis az értelem számára. Az értelem számára mindig az igaz, hogy a föld mozog a nap körül; ez hamis a legfelsőbb látás számára. Sem a föld nem mozog, sem a nap; csupán egy változás történik a nap-tudatosság és a föld-tudatosság kapcsolatában.

(hosszú csend)

Hihetetlen, nem tudok mit mondani.

Ez azt jelenti, hogy a szokásos felfogásunk a fizikai világról, egy hamis felfogás.

Igen, természetesen.

De akkor mi lehetne az igazi észlelés ...

Nos, igen, voilà!

... A fizikai világ igaz érzékelése - a fákról, az emberekről, egy kőröl - milyen lenne, egy szupramentális szemnek?

Pontosan ez az, amit nem tudunk elmondani! Amikor van közvetlen látásunk és tudatosságunk az Igazság Rendjéről, az Igazság közvetlen kifejeződéséről, azonnal úgy érezzük, valami kifejezhetetlen, mert minden szó a másik szférához tartozik, az összes kép, minden összehasonlítás, minden kifejezés a másik szférához tartozik.

Pontosan ez volt a nagy problémám (ez február 29-én volt) egész idő alatt, amíg az igazság KÖZVETLEN megnyilvánulásának tudatosságában éltem. Próbáltam megfogalmazni, amit éreztem, amit láttam - hihetetlen volt. Nem voltak szavak. És azonnal, csupán megfogalmazva a dolgokat, azonnal visszaejtett a másik tudatosságba.

Ez alkalomból, ennek a Földről és a Napról szóló aforizmának az emléke jött vissza hozzám... Mármost azt mondani, hogy "tudatosság változás"... a tudatosság változása, még mindig egy mozgás.

Nem hiszem, hogy bármit tudunk mondani. Nem érzem, hogy bármit is tudnék mondani, mert minden, amit mondhatsz, az érdektelen közelítés.

De amikor abban az Igazság-Tudatosságban vagy, ez egy "szubjektív" tapasztalat, vagy az Anyag maga tényleg megváltozott megjelenésében?

Igen, minden - az egész világ más! Minden más. És egy dolognak a tapasztalata győzött meg, amit mindig érzek állandóan, hogy mindkét állapot [az Igazság és a Hamisság] az egyidejű, együttes, és már csak... igen, egy "változása a tudatosságnak" ahogy ő nevezi, ami azt jelenti, hogy ebben a tudatosságban vagy abban a tudatosságban vagy és ugyanakkor nem mozdulsz.

Kénytelenek vagyunk a mozgás szavait használni, mivel nekünk minden mozog, de a tudatosságnak ez a változása nem egy mozgás - ez nem egy mozgás. Nos akkor hogyan beszélhetünk róla, írhatjuk le? ...

Még ha azt mondjuk, "Az állapot, amely azon a helyen egy másik "​​... azon a helyen... azonnal bevezetjük a mozgást - az összes szavunk ilyen, mit mondhatnánk?

Tegnap az élmény megint egészen konkrét és erős volt: nem szükséges mozdítanunk, vagy áthelyeznünk semmit, az Igazság Tudatosság felülírja a deformáció vagy torzulás tudatosságát. Más szavakkal a képesség, hogy megéld, és légy az igaz rezgés, úgy tűnik, rendelkezik a hatalommal, hogy HELYETTESÍTSE azt a rezgést, a hamisság rezgését, egészen addig a pontig, ahol… Például, tételezzük föl, hogy a hamis rezgés eredménye egy baleset vagy egy katasztrófa; de ha e rezgések között ott van az igazság rezgésére tudatossá válni képes tudatosság, az ki tudja törölni – ki kell törölnie –, a másikat, megakadályozni a katasztrófát.

Növekszik az érzésem, hogy a világot egyedül az igazság képes megváltoztatni, az összes többi fokozatos átalakulási eljárás mindig érintőleges – közelít, közelít, közelít, de sosem ér el oda –, és a végső lépésnek ennek kell lennie: helyettesíteni kell a hamisságot az igazság rezgésével.

Vannak részleges bizonyítékok. De mivel ezek részlegesek, nem meggyőzőek, mert a közönséges látásra és megértésre mindig találunk magyarázatokat, akkor lehet mondani, hogy "előrelátott" és "eleve elrendeltetett", például, hogy nem következett be a baleset, és egyáltalán nem a beavatkozás akadályozta meg - a "Determinizmus" volt ami úgy döntött. És hogyan bizonyítható bármi is? Hogyan bizonyítod magadnak, hogy ez másként van? Ez nem lehetséges.

Ugye, amint kifejezünk dolgokat belépünk az elmébe, és amint belépünk az elmébe, ott található az a fajta logika, ami ijesztő, mert mindenható: ha már minden létező, együtt létezik öröktől fogva, hogyan tudjuk megváltoztatni az egyik dolgot egy másikra?... Hogyan lehet egyáltalán "változás"?

Azt mondjuk, (Sri Aurobindo most maga mondta), hogy az Úr tudatosságában nincs sem múlt, sem idő, sem mozgás, sem semmi - minden van. Fordítás gyanánt mondjuk, hogy "öröktől fogva", ami nonszensz, de egyébként is, minden VAN. Tehát minden van (Anya keresztbe teszi a karját) és ezzel vége, nincs semmi további teendő! Ugye ez a felfogás, vagy inkább beszédmodor (mert ez csak egy beszédmodor), érvényteleníti a haladás értelmét, hatálytalanítja az evolúciót, megsemmisíti... Azt mondtuk, ez is része a determinizmusnak, hogy törekedned kell a haladásra, - oui, ez mind retorikai halandzsa.

Ne feledd, ez a szólásmód valójában a tapasztalat egy pillanata, de ez NEM a teljes élmény. Egy pillanatra érzed ily módon, de ez nem teljes, hanem részleges. Ez csak az érzés EGY módja, ez nem minden. Ott van az örök tudatosságban valami sokkal mélyebb és sokkal kifejezhetetlenebb, mint ez - sokkal. Ez csak az első elképedés, ha kilábalsz a hétköznapi tudatosságból, de ez nem minden. Ez nem minden. Amikor ennek az aforizmának az emléke visszajött hozzám az elmúlt néhány napban, úgy éreztem, ez csak egy kis bepillantás volt akkor, hirtelen, és egyfajta ellentét a két állapot között, de ez nem minden - ez nem minden. Létezik valami más, mint ez.

Van még valami, ami valami egészen más, mint amit mi megértünk, DE AMI LEFORDÍTOTT ABBA, AMIT MEGÉRTÜNK:

És AZT nem tudjuk kimondani. Nem tudjuk megmondani, hogy mi az, mert... az kimondhatatlan - kimondhatatlan.

Ez ahhoz vezet, hogy úgy érezzük, hogy mindaz, ami a hétköznapi tudatosságunkban, hamissá, torzzá, kifordulttá válik, ALAPVETŐEN IGAZ az Igazság-Tudatosságnak. De hogy ez igaz-e? Pontosan ez az amit nem lehet elmondani szavakkal, mert a szavak a Hamissághoz tartoznak.

Jelenti ez, hogy a világ anyagi volta nem törölt volna ezen Tudatosság által, hanem átváltozott?... Vagy az egy másik világ volna teljesen?

(csend)

Legyünk egyértelműek egy ponton... attól tartok, hogy amit "anyag"-nak hívunk éppen az a világ hamis látszata.

Van valamilyen EGYEZŐSÉG, de...

Ugye, ez az aforizma végső soron vezethetne egy abszolút szubjektivitáshoz, és csak ez az abszolút szubjektivitás lehetne igaz - nos, ez NEM így van. Mivel ez a "pralaya" ez a Nirvána. Nos, az nem csak Nirvána, van egy objektivitás, ami valóságos, nem hamis - de hogyan mondhatod meg mi az!... Ez olyasvalami, amit már többször éreztem - több alkalommal, nem csupán egy pillanatban: a valóság... (Hogyan fejezzük ki magunkat? Mindig megtévesztettek a szavaink)... Az Egység tökéletes érzetében és az Egységtudatban helye van az objektivitásnak, az objektivitás értelmében - egyáltalán nem zárja ki az egyik a másikat. Talán még nem éreztünk rá a megkülönböztetésre, mintha az nem mi lennénk, hanem egy másik nézet... Mondtam már, minden, amit mondhatunk az semmi, az nonszensz, mivel a szavak célja, hogy kifejezzék a irreális világot, de... Oui, lehet, hogy ez az amit Sri Aurobindo "többszörösség az egységben" érzetének hív (lehet, hogy némileg találóan), éppen valahogy így érzed lényed belső sokszínűségét... Egyáltalán nincs nekem többé egy elkülönült énnek az érzete, egyáltalán nincs, egyáltalán nincs, még a testben sem, és ez nem akadályozhat bizonyos objektív kapcsolatok megítélésében sem. - nos, igen, ez ​​vezet vissza bennünket az ő "nap-tudatosság és a föld-tudatosság" kapcsolatának megváltozásához (Nevet) Lehet, hogy tényleg ez a legjobb megfogalmazás! Ez a tudatosság egy kapcsolata. Ez egyáltalán nem az önmaga és "mások" közötti kapcsolat - egyáltalán nem, ez teljesen megszűnt - de lehet olyan ez, mint a tudati kapcsolat lényünk különböző részei között. És ez nyilvánvalóan objektivitást ad ezen különböző részeknek.

(hosszú csend)

Visszatérve, nagyon könnyen érthető a meghiúsult baleset példája, nagyon jól elképzelhetjük, hogy az Igazság-Tudatosság beavatkozása döntött a "örökkévalóságtól" és ott nincs semmilyen "új" elem, ez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy ez a beavatkozás az, ami megállította a balesetet (amely ezen igazság-tudatosság hatalmának egy pontos képét adja a másik felett). Ha rávetítjük a létezésünk módját a Legfelsőbbre, elképzelhetjük, hogy Ő élvezi a számos kísérletet elvégzését, nézni a játékot, (ez valami más, ebből még nem következik, hogy nincs egy Teljes-Tudatosság ami mindent tud öröktől fogva - mindez teljesen pontatlan szavakkal kifejezve), ez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy amikor nézzük a folyamatot, ez a beavatkozás az, amit képes volt megakadályozni a baleset: a hamis tudatosság helyettesítése egy igaz tudatossággal, megállította a hamis tudatosság folyamatát.

És úgy tűnik, ez elég gyakran megtörténik - sokkal gyakrabban, mint gondolnánk. Például, minden alkalommal amikor egy betegség meggyógyult, minden alkalommal amikor egy baleset nem következett be, minden alkalommal amikor akár egy globális katasztrófa elhárult, az mindig a Harmónia Rezgésének beavatkozása a Rendellenesség rezgésébe, lehetővé téve annak megszűnését.

Tehát az emberek, a hívők, akik mindig azt mondják, "Ez történt az Isteni Kegyelem által" az nem olyan rossz.

Csak megjegyzem a tényt, hogy ott közbelépett a Rend és Harmónia Rezgése (nem foglalkozunk a közbelépés okával, az csak egy tudományos megfigyelés) és erről már meglehetősen nagy számú tapasztalatom volt.

Ez lenne a világ átalakításának folyamata?

Oui.

A Rend Vibrációjának egyre állandóbb megtestesülése?

Igen, pontosan, ez az. Pontosan.

Még ebből a szempontból úgy tűnt... Ugye a szokásos gondolat, hogy ez a jelenség [az átalakulásé] szükségszerűen először a testben történik, amelyben a tudatosság a legfolyamatosabban fejeződik ki, úgy tűnik számomra, teljesen szükségtelen és másodlagos. Éppen ellenkezőleg, előfordul egyidejűleg bárhol, ahol a legkönnyebben és a legjobban megtörténhet, és a sejtek ezen aggregátuma (Anya saját testére mutat) nem feltétlenül a legmegfelelőbb ehhez a művelethez. Ennek eredményeként, látszólag nagyon sokáig így maradhat akkor is, ha annak megértése és fogékonysága különleges. Úgy értem, hogy ez a test tudatosság, ennek tudatos érzékelése végtelenül felsőrendűbb minden testhez képest amivel kapcsolatba kerül, kivéve néhány pillanatot - néhány pillanatot - amikor a többi test is, mint egy Kegyelmet érzékeli, míg neki, ez egy természetes és folyamatos állapot, annak a tényleges eredménye, hogy ez az Igazság Tudatosság ebben a sejtcsoportban erősebb, mint másokban - közvetlenebb. Ám egy rezgés helyettesítése egy másikkal, valóban cselekvésekben, dolgokban következik be, ahol az eredmény a legszembetűnőbb és leghatékonyabb.

Nem tudom, ha sikerülne megértetnem magam, ám ez egy olyan dolog, amit nagyon, nagyon világosan éreztem, és amelyet nem érzünk, amíg a fizikai egó jelen van, mert a fizikai egónak saját fontosságérzete van, és amely teljesen eltűnik a fizikai egóval. Amikor eltűnik, az ember tisztán érzékeli, hogy az Igaz rezgés megtestesülése vagy közbelépése nem függ az egóktól vagy individualitásoktól (emberi vagy nacionális individualitásoktól, vagy a Természet, az állatok, növények, stb. individualitásaitól sem), hanem a sejtek és az Anyag egy bizonyos játékától függ, melyekben aggregátok vannak amik különösen könnyűvé teszik az átalakulást - nem "átalakulást": pontosabban mondva a helyettesítést, a Hamisság rezgését helyettesítjük az Igazság Rezgésével. És a jelenség nagyon független lehet csoportoktól és egyénektől (előfordulhat egyik részben itt, másik részben ott, egy dologban itt, egy másikban pedig ott); és mindig megfelel egy bizonyos rezgésminőségnek ami egyfajta hullámot okoz - egy fogékony hullámhegyet -, akkor ott a dolog megtörténhet.

Sajnos, amint mondtam az elején, a szavak mind a látszat világához tartoznak.

(csend)

Többször volt az a tapasztalatom ezekben az utolsó napokban, látomással és meggyőződéssel, tapasztalaton alapuló meggyőződéssel, hogy a két rezgés olyan, mint ez (egyidejű gesztus jelezve az egymásra helyezést és beszivárgást), folyamatosan, folyamatosan összekeverednek, és az egyik folyamatosan beszivárog a másikba.

Talán a csodálkozás akkor jön, amikor a beszivárgás mennyisége elég nagy ahhoz, hogy érzékelhetővé váljék. Ám az az érzésem, egy nagyon határozott érzésem, hogy ez a jelenség egész idő alatt történik: egész idő alatt, mindenhol, nagyon kicsi módon, folyik az igazság egy fajta parányi beszivárgása a hamisságba, és bizonyos körülmények között, amelyek láthatóak – ez egyfajta fénylő kitágulás, nem tudom leírni –, a beszivárgás mennyisége elég nagy ahhoz, hogy egy csoda benyomását nyújtsa, egyébként egész idő alatt történik, egész idő alatt szakadatlanul, az egész világon (azonos pislákoló gesztus), mint egy parányi mennyiségű Hamisság helyettesítése Fénnyel... Hamisság helyettesítése a Fénnyel... folyamatosan.

És a rezgés (amit érzek, és látok) tűznek érződik. Ez valószínűleg, ahogy a védikus Rishik fordítják a "Láng" - az emberi tudatosságban, az emberben, az Anyagban. Mindig beszéltek egy "Láng" ¹ -ról. Ezen rezgés hevessége valóban egy magasztos tűz lobogása.

Néha a test láznak érzékelte, amikor a munka nagyon koncentrált vagy sűrített volt.

Két vagy három napja, valami ilyesmi történt: az éjszaka közepén, kora reggel, ezen Erőnek egy leereszkedése volt, ezen Igazság Hatalom egy leereszkedése és ezúttal mindenhol. Nos, ha ez történik elég nagy összességében, egy csoda megjelenését adja, ám ez az egész FÖLD a csodája.

Ám ki kell tartanunk, mert ez következményekkel jár: elhozza a Hatalom érzetét, egy Hatalmat melyet nagyon kevés ember képes érzékelni vagy tapasztalni anélkül, hogy egyensúlya többé kevésbé megborulna, mert nem rendelkeznek egy béke - egy hatalmas és nagyon, nagyon, NAGYON csendes béke - megfelelő alapjával. Mindenhol, még itt az iskolában is, a gyerekek forrongó állapotban vannak (tájékozódtam, hogy a legkiegyensúlyozottabb és általában az okosabb gyerekek váltak ilyenné). Mondottam, "Csak egy válasz, egyetlen válasz van: válj nyugodttá, még nyugodtabbá, mindinkább nyugodttá. És ne próbálj meg megoldást találni a fejeddel, mert nem találsz semmilyent. Csak válj nyugodttá - nyugodttá, rendíthetetlenül nyugodttá. A nyugalom és a béke, csend és a béke... ez az EGYETLEN megoldás."

Nem mondom, hogy ez a gyógymód, de ez az egyetlen válasz: elviselni nyugalomban és békében, elviselni nyugalomban és békében...

Akkor valami történni fog.

1964. március 25.

¹ Agni, a védikus tűz. _(vissza)