Honnan ered a vágy (CWM 7. kötet 1955 február 9.)

A Buddha azt mondta, a tudatlanságból jön. Többé-kevésbé így van. Van a lényben valami, ami úgy képzeli, valami szüksége van másra, hogy elégedett legyen. És a bizonyság, hogy a vágy tudatlanság, az, hogy amikor kielégítjük, akkor már nem törődünk vele, százból kilencvenkilenc és félszer. Azt hiszem, közvetlenül a keletkezésében a vágy egy homályos szükséglet a növekedéshez, mivel az élet legalacsonyabb formáiban a szeretet átváltozott arra a szükségletre, hogy elnyeljünk, magunkba szívjunk egy másik dolgot és egyesüljünk vele. Ez a szeretet legkezdetlegesebb formája az élet legalacsonyabb formáiban, és azért van, hogy megragadjon és elnyeljen. Nos, az a szükséglet, hogy megragadjunk: a vágy. Tehát, ha eléggé visszamentünk a tudattalanság rendkívüli mélységeihez, akkor talán azt mondhatjuk, a vágy eredete a szeretet. Szeretet, annak leghomályosabb és legtudattalanabb formájában. Egy szükséglet, hogy egyesüljünk valamivel, egy vonzódás, egy szükséglet, hogy megragadjunk.

Például… valamit meglátunk, ami nagyon szép, nagyon harmonikus, nagyon kellemes – vagy úgy tűnik számunkra; ha az igazi tudattal rendelkezünk, akkor megtapasztaljuk a látásnak ezt az örömét, azt, hogy kapcsolatban vagyunk valamivel, ami nagyon szép, nagyon harmonikus, és ennyi az egész. Itt vége van. Rendelkezünk ennek örömével – azzal, hogy egy ilyen dolog létezik. És ez teljesen megszokott a művészek közt, akiknek megvan a szépérzékük. Például egy művész, megláthat egy gyönyörű teremtményt, és örömet lel a szépségnek, kecsességnek, a mozgás harmóniájának és minden ilyennek a megfigyelésében, és ennyi az egész. A dolog itt véget ér. Tökéletesen boldog, tökéletesen elégedett, mert látott valami szépségeset. Egy átlagos, egy teljesen közönséges tudat – amely tompa, mint minden közönséges tudat –, ahogy meglát valami szépet, legyen az dolog vagy személy, máris azt érzi: „Akarom!” Tudjátok, ez szánalmas. És ráadásul még a szépség örömét sem kapja meg, mert elfogja a vágy gyötrelme. Azt elszalasztja, és cserében sincs neki semmi, mert semmi kellemes sincs abban, hogy valamire vágyakozunk. Ez csak egy kellemetlen állapotba juttat minket, ennyi az egész.