96.-100. (Tapasztald meg lelkedben az Írás igazságát; ezután, ha akarod,...)

96. Tapasztald meg lelkedben az Írás igazságát; ezután, ha akarod, fontold meg és fejtsd ki a tapasztalatodat intellektuálisan, és még azután se bízz a megállapításodban; de soha ne kételkedj a tapasztalatodban.

Ez nem igényel magyarázatot.

Vagyis, meg kell magyarázni a gyermekeknek, hogy a megállapítás bármi legyen is, a Szentírások bármik is legyenek, mindig a tapasztalat egy csökkentése, mindig kevesebbek a tapasztalatnál.

Lehetnek emberek, akiknek ezt tudni kell.

97. Amikor bizonygatod a saját lélek-tapasztalatodat, és tagadod mások ettől különböző lélek-tapasztalatát, akkor tudd meg, hogy Isten bolondot csinál belőled. Nem hallod az önmagát gyönyörködtető nevetését lelked függönye mögött?

Ó, ez csodálatos!

Az ember csak mosolyog és azt mondja: "soha ne kételkedj a tapasztalatodban a tapasztalatod a lényed igazsága, de ne gondold, hogy az egyetemes igazság; és soha nem ezen igazság az alapja megtagadni mások igazságát, mert mindenkinek a saját tapasztalata az ő lényének igazsága. És teljes igazság, csak mindezen egyéni igazságoknak... plusz az Úr Saját maga tapasztalatának a teljessége lenne!"

98. A reveláció az Igazság közvetlen látása, a közvetlen hallása vagy a sugalmazott emléke, dristri, sruti, szmriti; ez a legmagasabb tapasztalat, és mindig elérhető a megújult tapasztalás számára. Az Írás szava nem azért a legfőbb tekintélyünk, mert Isten mondta ki, hanem mert a lélek látta meg.

Feltételezem, hogy ez a válasz a Mózes által kapott "Tízparancsolatban" lévő bibliai hitre, amelyet állítólag maga az Úr mondott, és Mózes hallott - ezzel közvetett módon azt mondja, (Anya nevet) hogy ez nem lehetséges.

"A legfőbb tekintélyünk" ... "mert a lélek látta meg" - ám ez csak annak a léleknek lehet egy legfőbb tekintély, aki meglátta, nem minden léleknek. A léleknek volt ez a tapasztalata, és látta, hogy az a legfőbb tekintély, de nem másoknak.

Ez volt az egyik dolog, amely gyermekkoromban elgondolkodtatott: ez a Tízparancsolat, amely mellesleg rendkívül banális. Szeresd apádat és anyádat .. Ne ölj .. Ez visszataszítóan közhely. És Mózes felment a Sínai-hegyre, hogy meghallja!

Nos, én nem tudom, hogy Sri Aurobindo az indiai Szentírásra gondolt-e... Volt kínai Szentírás is...

(csend)

Egyre több a tapasztalatom, hogy a reveláció - az nem jön - a reveláció univerzálisan alkalmazható, de mindig személyes formában, az mindig személyes.

Olyan, mintha valaki valamilyen nézőpontból rálátott volna az Igazságra. Ez szükségképpen, feltétlenül onnan kezdve egy nézőpont, hogy szavakba öntjük.

Van egy szavakba nem önthető, egyfajta rezgés elhamarkodott tapasztalata, ami az abszolút igazság érzését adja neked, és aztán, ha továbbra is nagyon mozdulatlan maradsz, nem akarsz tudni semmit, egy idő után mintha a rezgés áthaladna egy szűrőn, és ez úgy fordítódik le mint egyfajta elképzelés. Majd ez az elképzelés - ami még mindig elég homályos, azaz nagyon általános - ha továbbra is mozdulatlan, figyelmes és csendes maradsz, ez a gondolat áthalad egy szűrőn, majd egyfajta páralecsapódás történik mint a vízcseppekkel, és szavakba öntődik.

Ám azután, amikor már volt nagyon őszinte tapasztalatod - azaz, ha már nem csapod be magadat - ez szükségképpen csak egy pont, a dolgok kimondásának egy módja, ez minden. És ez nem lehet több. Különben, ezt nagyon könnyű megfigyelni egy adott nyelvhasználati szokásodban, jön az adott nyelven; nekem angolul vagy franciául jön mindig, és nem kínaiul vagy japánul! A szavak szükségszerűen angol vagy francia nyelvűek; és néha van egy szanszkrit szó - ám ez azért van, mert fizikailag, tanultam szanszkritul. Néha hallottam - nem fizikailag - szanszkrit kifejezést egy másik lénytől; de az nem kristályosodik, homályos marad; és amikor vissza jövök egy teljesen anyagi tudatosságba, nem egy pontos szóra emlékszem, hanem egy bizonytalan hangra. Mintha az ember e szögből megpillantaná az igazságot. Ez mindenképp, mindenképp egy látószög, abban a pillanatban, hogy szavakba öntjük.

Rendelkezned kell valami nagyon szigorú őszinteséggel. Elragad a lelkesedés, mert egy rendkívüli erőt hoz a tapasztalat - az Erő ott van, ott van a szavak előtt, és csökken a szavakkal - de az Erő van és ezzel az Erővel úgy érzed nagyon univerzális, az az érzésed: "ez egy univerzális reveláció" - igen, ez egy univerzális reveláció, de ha szavakba öntöd, már nem univerzális; ez csak azoknak az elméknek számít, amik úgy épültek, hogy az e fajta beszédet értsék. Az Erő hátul van, de a szavakon túl kell menned.

(csend)

Efféle dolgok jönnek hozzám egyre gyakrabban, és én lejegyzem azokat egy darab papírra. Mindig ugyanaz a folyamat, mindig. Először, egyfajta robbanás egy igazság-erő robbanása - ez olyan, mint egy nagy, fehér tűzijáték, (Anya mosolyog) sokkal több, mint egy tűzijáték! És forog körbe-körbe (gesztus a fej felett) kavarog és kavarog; akkor ott van, egy idea benyomása - de az idea alacsonyabb, ez olyan, mint egy motiváció az idea tartalmazza a saját benyomást, ez is hoz egy benyomást - az érzés ott volt korábban, de az idea nélkül, és így a benyomást nem lehetett meghatározni. Csak egy dolog van, mindig egy ragyogó erő robbanása. Majd utána, ha nézed, és továbbra is nagyon csendes maradsz - a fejet, különösen, csendben kell tartanod - minden csendes lesz, (mozdulatlanságban tartott, felfelé gesztus) majd hirtelen valaki beszél benn a fejben - valaki beszél. Itt a robbanás tetőzik. Aztán veszek egy ceruzát és papírt, és írok. De a között, amit beszél, és amit írok, még mindig van egy kis átléphető hely, ezért, ha le van írva valami, ott nem teljesül. Szóval csendben maradok egy kicsit - "Nem, nem azt a szót, hanem ezt" - néha két napot vesz igénybe, hogy elégé végleges legyen. De azok, akik megelégednek ennek a tapasztalásnak az erejével, elkapkodják ezt és olyan feltűnést keltő revelációkat küldenek ki a világba, amelyek az Igazság torzításai.

Nagyon stabilnak kell lenned, nagyon csendesnek, nagyon kritikusnak, - különösen csendes, néma, néma, néma anélkül, hogy megpróbálnád megragadni a tapasztalat tartalmát - "Oh! Mi ez, mi ez? " - ez elront mindent. De vigyázz - vigyázz nagyon gondosan. A szavakban van valami hátramaradó, az eredeti rezgés valami maradványa - annyira kevés! De van valami, valami ott megmosolyogtat, amely kellemes, mint egy pezsgő és itt (Anya jelez egy szót vagy egy átmenetet egy képzeletbeli megjegyzésen) itt nehézkes. Aztán ránézel a nyelvtudásoddal, vagy a szó-ritmus érzékeddel: "Nézd, ott egy kavics." El kell távolítanod a kavicsot; és akkor várni, és hirtelen az jön, puff! a helyére esik: a megfelelő szó. Ha a türelmes vagy, egy-két nap után, teljesen pontos lesz.

1964. február 3.

99. Az Írás szava csalhatatlan; a tévedés abban az értelmezésben jut szerephez, amelyet a szív és az értelem az Írásnak tulajdonít.

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy ez nem ironikus... Az embereknek, akik azt mondják: "Az Írás szava csalhatatlan", azt válaszolja: "Igen, igen, természetesen az Írás csalhatatlan, de a saját értelmezésedtől óvakodj!"

Azonban itt van az igazság üzenete:

100. Őrizkedj minden alantasságtól, kicsinyességtől és sekélyességtől a vallásos gondolkodásban és tapasztalásban. Légy tágasabb, mint a legszélesebb horizontok, légy emelkedettebb, mint a legmagasabb Kancsendzönga, légy elmélyültebb, mint a legmélyebb óceánok.

1964. február 5.