A spirituális tudatosság felbukkanása (CWM 9. kötet 1958. június 11.)

"Amikor megvalósul a döntő felbukkanás, ennek egyik jele egy elidegeníthetetlen, lényegénél fogva hozzátartozó, önmagától létező tudatnak az állapota vagy aktivitása bennünk, amely pusztán a létezésének a ténye által ismeri önmagát, ugyanígy, a vele való azonosság által ismer mindent, ami benne van, sőt ugyanilyen módon kezd látni mindent, ami az elménk számára külsőnek tűnik: az azonosság folyamata által vagy egy lényegénél fogva hozzátartozó tudat által, amely beburkolja, átjárja a tárgyát és alkotórészét képezi annak, felfedezi önmagát a tárgyban, tudatában van benne valaminek, ami nem elme vagy élet vagy test. Nyilvánvalóan van ekkor egy spirituális tudat, amely más, mint a mentális, és ez a tudat egy spirituális lény létezéséről tanúskodik bennünk, amely más, mint a felszíni mentális személyiségünk."

Sri Aurobindo: The Life Divine, p. 855

Kedves Anya, mindenkiben van spirituális lény?

Az attól függ, hogy mit nevezünk "lénynek". Ha a "lény" szót "jelenléttel" helyettesítjük, akkor igen, mindenkiben van spirituális jelenlét. Akkor ha a "lény" alatt egy szervezett entitást értünk, amely teljesen tudatos magáról, önálló, megvan az ereje, hogy érvényesítse magát és uralja a természet többi részét - nem! A lehetősége e független és mindenható lénynek mindenkiben ott rejlik, ám a megvalósítása hosszú erőfeszítések eredménye, amelyek néha több életen átívelnek.

Mindenkiben, még a kezdet kezdetén e spirituális jelenlét, e belső fény ott van...

Valójában mindenütt jelen van. Már többször láttam néhány állatban. Olyan, mint egy ragyogó pont, amely egy bizonyos irányítás és védelem központja, olyasmi ez, ami még félig-tudatos állapotban is harmóniát hoz létre a teremtés többi részével úgy, hogy ne történjenek állandóan vagy általános jelleggel helyrehozhatatlan katasztrófák. E jelenlét nélkül a vitális vadságai és szenvedélyei által létrehozott zűrzavar akkora mértéket öltene, hogy bármelyik pillanatban általános katasztrófa, egyfajta totális pusztítás következhetne be, amely megakadályozná a Természet fejlődését. Ez a jelenlét, ez a spirituális fény - amelyet akár spirituális tudatnak is nevezhetnénk – ami minden lényben és minden dologban ott van, és miatta minden disszonancia, minden szenvedély, minden erőszak ellenére létezik egy általános harmónia, amely lehetővé teszi a Természet munkájának beteljesítését.
 
És ez a jelenlét egészen nyilvánvalóvá válik az emberi lényben, még a leginkább kezdetlegesben is. Még a legiszonyatosabb emberben is, aki az ördög vagy egy szörnyeteg megtestesülésének tűnik, van belül valami, ami egyfajta ellenállhatatlan irányítást gyakorol - még a legrosszabban is vannak olyan dolgok, amik szinte lehetetlenek. És e jelenlét nélkül, ha a lényt egyedül a szembenálló erők, a vitális erői uralnák, az a lehetetlenség nem létezne.
 
Minden alkalommal, amikor ezen szembenálló erők szörnyűséges hulláma végigsöpör a földön, és azt érezzük, hogy soha semmi sem akadályozhatja meg a káosz és a horror terjedését, egyszer csak egy kontroll beavatkozik - váratlanul és megmagyarázhatatlanul -, megállítja a hullámot, a katasztrófa nem teljesedik be. És ez a Jelenlétnek köszönhető — suprême  — az anyagban.

Azonban ez a Jelenlét csak néhány kivételes lényben, és hosszú, több életen átívelő előkészítés után válik tudatos, független, teljesen megszervezett lénnyé, amely lakhelyének mindenható ura, és kellően tudatos, elég erős, hogy ne csak lakhelyét, hanem a környezetét is irányítsa kisugárzása és tevékenysége által, amely egyre kiterjedtebb ... és hatékonyabb.

CWM 9. kötet 1958. június 11.