109. (Minden dolog nehéznek tűnik az embernek, amely az általa elért...)

109. Minden dolog nehéznek tűnik az embernek, amely az általa elért szint felett van, és ezek nehezek a saját erejére utalt erőfeszítése számára; de azonnal könnyűvé és egyszerűvé válnak, amikor Isten az emberben átveszi az egyezség végrehajtását.

Ez tökéletes. Nincs mit mondani.

Csak két vagy három nappal ezelőtt írtam valamit egy kérdésre adott válaszban, és mondtam valami ilyesmit: Sri Aurobindo az Úr, de csak az Úrnak egy része, nem az Úr az Ő teljes egészében, mert az Úr Minden - minden, ami megnyilvánul, és minden, ami nem nyilvánul meg. Akkor írtam: Nincs semmi, ami nem az Úr, semmi - nincs semmi, ami nem az Úr, de azok, akik TUDATÁBAN vannak az Úrnak nagyon ritkák. És a teremtés e tudattalansága az, ami a Hamisságot alkotja.

Ez annyira nyilvánvaló volt egyszer csak: "Ez az! Ez az! ..." Honnan jött létre a Hamisság? Csakúgy, mint ez: a teremtés tudattalansága alkotja a teremtmény Hamisságát. Mihelyt a teremtés ismét tudatára ébred annak, hogy ő az Úr, a Valótlanság megszűnik.

És ez valóban így van: minden nehéz, minden fáradságos, minden nehezen megy, minden fájdalmas, mert minden az Úr tudatosságán kívül történik. De amikor Ő a tartományát újra birtokba veszi (vagy még inkább, amikor mi hagyjuk  Őt, hogy újra birtokba vegye a tartományát), és az Ő tudatosságában, az Ő tudatosságával mennek a dolgok, az Ő tudatosságával, minden nem csak egyszerűvé válik, de csodálatossá, dicsőségesé - és kimondhatatlanul boldoggá is.

Úgy jött, mint valami nyilvánvaló. Az emberek azt kérdezik: "Mi ez, az úgynevezett Hamisság? Miért hamisságból való e teremtés?" Ez nem egy illúzió abban az értelemben, hogy nem létezik: ez meglehetősen létezik, ez igencsak valódi de... nem tudatos arra, hogy mi ő! Nem csak eredetére, hanem lényegére, igazságára is tudattalan. Nincs tudatában igazságának. És ezért él Hamisságban.

Ez az aforizma gyönyörű. Nincs mit mondani, elmond mindent.

1965 március 3.